A megismert normaszöveg tervezetében – a korábbi döntésnek megfelelően – viszont már nem szerepel a világörökségi területen lévő nagyobb alapterületű kiskereskedelmi egységek nyitva tartásának lehetősége, a vasárnapi „boltzárlat” tehát szigorodott. Új elemként, korszakalkotó engedményként – a vasúti és autóbusz-pályaudvarok mellett – megjelenik, hogy a törvény tiltó hatálya nem terjed ki a „metrómegállók területén kialakított üzlet nyitva tartására”. A bizottság a hatály megváltoztatását azzal indokolja, hogy a „metró is vasútnak minősül”. Innentől kezdve nem értem a dolgot.
Ha a metró vasút (tőlem aztán lehet), akkor joggal gondolom, hogy a Budapesti Fogaskerekű Vasút, a Gyermekvasút (korábban Úttörővasút) és az elővárosi vasút (HÉV) is átminősítést – és a boltüzemeltetés tekintetében törvényi mentesítést – érdemelhet. Elnevezésük egyértelműen bizonyítja: ezek bizony vasutak. Ebből viszont logikusan annak kellene következnie, hogy az előbb felsorolt tömegközlekedési eszközök megállóiban is korlátozás nélkül lehet bolti kiskereskedelmi tevékenységet folytatni vasárnap. A vonalak turisztikai jelentősége ezt mindenképpen alátámasztja. A helyzet abszurditását az is kiválóan illusztrálja „hogy a Budavári Sikló egy speciális vasút”. (Forrás: budapest.varosom.hu) Erre nem gondoltak a szakbizottsági képviselők, de arra talán igen, hogy a fővárosi Libegő nem sínen jár. De hogy végpontjain vagy annak közelében miért ne üzemelhetne bolt a hét utolsó napján, arra nincs magyarázat.
A törvény és a módosítására benyújtott javaslat egyaránt azt tartalmazza, hogy a pályaudvarokon (és most már metrómegállókban is) kialakított üzletek vonatkozásában „kétség esetén a jegyző – a pályaudvar üzemeltetőjével egyetértésben – határozza meg azt, hogy a pályaudvar területe meddig terjed”. A metrómegálló szerintem viszonylag jól behatárolható terület: a BKV (vagy a BKK) fennhatósága a bejárati kapukig tart, ugyanis ezeket a nyílászárókat nyitják hajnalban és csukják be éjszaka a vállalat alkalmazottai. A metrón belül biztosan nem lehet 200 négyzetméteren felüli boltokat nyitni, hiszen a peronon, illetve a mozgólépcsők közelében a biztonsági előírások nem teszik lehetővé nagyobb üzletek üzemeltetését. A metró kapuin kívül viszont nem beszélhetünk metrómegállókról, mert ott aluljárók vagy közterek vannak. Kérdezem: a Blaha Lujza téri metrókijárathoz közeli – de a felszínen lévő – élelmiszer-áruház (fiatalabbaknak: a Lenin – ma Erzsébet – körút sarkán lévő, az egykori Éjjelnappali Közért) kinyitható vasárnap? Újpesten, a 3-as metró végállomásánál (Árpád út–Pozsonyi utca sarka) szintén a felszínen van nagy alapterületű élelmiszerbolt. Mi a jövőbeni sorsa? A két példával csak azt szeretném igazolni, hogy minél serényebben foltozgatják a képviselők ezt a négy hónapja elfogadott ostoba törvényt, annál inkább értelmezhetetlenné és értelmetlenné válik a szabályozás.
A jegyző és a pályaudvari üzemeltető törvény általi beléptetése a mérlegelési, valamint a döntési rendszerbe igazán bájos, magam előtt látom őket, ahogy egyezkednek. Meddig tart a Nyugati pályaudvar? Esetleg a West End is beleérhető, ha az épületkomplexumot üzemeltetők vállalják néhány jegypénztár megnyitását? A metróval ugyancsak érintett Déli és a Keleti pályaudvar esetében milyen üzleti alakzatot érdemes választani a vasárnapi nyitva tartás érdekében? Lehet, hogy a KÖKI Terminál lesz a szerencsés nyertes, mert ott aztán tényleg szorosan együtt van a „szentháromság”: vasút, metró, üzletek. Bár ki tudja? Mi van, ha a csapos, bocsánat, a jegyző közbeszól? A pályaudvar, az állomás és a megálló kifejezések ugyanis eltérő jelentésű, eltérő tartalmú szavak. A Kőbánya–Kispest (KÖKI) csomópont vasútállomás, és nem pályaudvar, viszont a sokszor szidott törvényünk a kivételezettek körében „közforgalmú vasúti pályaudvar”-t emleget, és nem vasútállomást. Vasútállomáson pedig nix vasárnapi kereskedés, csak vasúti pályaudvaron. Itt valamit tenni kell, az már biztos! Eddig sem volt egyszerű a jegyzők élete, ezután még bonyolultabb lesz.
Nem nyújtom tovább ezt a bolond történetet, ennyiből is jól érzékelhető a kialakult szituáció tarthatatlansága. Egy a hatalomtól megrészegült politikai csoport erőszakoskodik a társadalom többségével. Parlamenti képviselőik törvényi támasztékot keresnek a közakarattal ellentétes és ésszerűtlen koncepciójuk érvényesítéséhez. Mindenki számára világos, hogy a szakmaiság és a finom megoldások alkalmazása nem az erősségük. Szavaik hiteltelenek, fenyegetéseik nem hatásosak. A boltokat persze sajnos bezárták, de joggal remélhető, hogy a nyitásra már nem kell sokáig várnunk.
A szerző közgazdász
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
