Olyan faluban nőttem fel, amelyiknek van kastélya. Szép, nagy, park felett elterülő, hegyek lábánál meghúzódó. SZOT-üdülő volt valaha, már miután kihaltak vagy elüldöztettek belőle eredeti gazdái, a grófék, akik egyike miatt református lett a falu egy katolikus többségű térségben. Történt ugyanis, hogy az uraság kiszeretett a feleségéből, válni akart, ám az egyház erre már nem adta áldását, pedig „nyomatékul” a gróf még egy templom építésébe is belefogott a falu közepén – legalábbis így mesélte nekünk szép emlékű történelemtanárunk, Gyula bácsi. – Ha nem, hát nem, vonta meg a vállát mérgesen a gróf – szőtte tovább a történetet akkoriban -, s fogta magát, átkeresztelkedett. Mivel pedig ura vallását abban az időben a rábízott pórnép is gyakorolta, áttért vele az egész falu, s persze „vivődött” a katolikusnak indult templomocska is, amely az édes bosszú hevében hirtelen háromszorosra terebélyesedett. Így lett nekünk akkora nagy kerek templomunk, hogy mellette aprójószágnak érzi magát még a testes harangozó is.
Sose gondoltam úgy a kastélyra, mint a jólét és a gazdagság jelképére. Lehetett játszani a parkjában, s ha épp nem jutott víz a községi strand medencéjébe, használhattuk az ittenit. Szilveszterkor itt mulatott a fél falu, apám az idevezető gesztenyesor fái alatt csókolta meg sihederként először anyámat, szökőkútja mellett mondta ki az igent számos unokatestvérem, s éttermében tartottuk az osztálytalálkozókat. Ha kissé hűvösen és a település fölé magasodón is, de miénk volt.
Mostanság új kastélyurak kasztja látszik épülni, mondanám, hogy boldog-boldogtalan kastélyokat vesz manapság, de az nem lenne igaz, inkább csak egy bizonyos kör tagjai vélik megtalálni új státusszimbólumaikat egy-egy félreeső, de hanyatlásában is gyönyörű barokk vagy klasszicista épületben. Most még keveset tudni arról, mit szándékoznak tenni a nem túl nagy összegekért megszerzett birtokkal, csak sejteni, hogy lesznek hamarosan pályázatok kifejezetten kastélyfelújításokra kihegyezve, s lássuk be, ezen sokkal nagyobb eséllyel indul majd az, akinek már van legalább egy kastélya, de még jobb, ha kettő, három vagy akár egy tucatnyi, mint akinek a portfóliójában nincs ilyenből egy sem.
