Az elkövetkező négy évben az erőművek az eredeti élettartamuk végére érnek, de a kijevi kormány és az ukrán atomlobbi legfőbb szándéka, hogy az EU pénzügyi támogatásával még jó ideig működésben tartsák őket. Ahelyett, hogy abban segítenénk Ukrajnát, hogy nyugdíjazza a kockázatos erőműveket, javítsa energiahatékonyságát – mely Európában az egyik legrosszabb –, és elinduljon egy új, fenntartható energiajövő felé, Európa most tudatosan tovább élteti az elavult technológiát. Ezzel ráadásul fenntartja Ukrajna energetikai függőségét is Oroszországtól.
2007 és 2014 között az ukrajnai energiaszektort támogató európai közpénzek negyede a nukleáris iparhoz került, amely egy kézben, az állami Energoatom vállalatnál koncentrálódik. Remélhetnénk, hogy az uniós pénzügyi közreműködés pozitív irányba befolyásolja a szabályozási környezetet is, de eddig nem ezt történt. 2015 januárja óta a nukleáris ipart felügyelő Ukrán Atomenergia Hivatal saját kezdeményezésére már nem is indíthat vizsgálatot az atomerőművekben. Az ezt kimondó kormányrendelet csak egy hónappal azután született, hogy Ukrajna számára az EBRD jóváhagyta a hitelt.
Tavaly decemberben a Dél-ukrajnai Atomerőmű 2. blokkja élettartamának meghosszabbításáról döntött a hatóság. Történt ez azt követően, hogy 2015 tavaszán a reaktort leállították, mert a hatóság 33 biztonsági fejlesztést írt elő a további működés feltételeként. A decemberi döntésig ezekből csak kilencet fejeztek be, tizenegybe belekezdtek, a többivel nem is foglalkoztak. Ennek ellenére megadták az engedélyt az élettartam meghosszabbításra. Hasonló körülmények között már négy reaktor kapott engedélyt a további működésre. Eközben egy független tanulmány súlyos kockázatokat állapított meg a reaktoroknál az elhasználódás következtében. Amikor az Ukrán Ökológiai Központ felhívta a problémákra a figyelmet, az Energoatom beperelte a civil szervezetet.
Azt gondolhatnánk, hogy a kormány és az Energoatom gyorsan szeretne haladni a fejlesztések megvalósításával és a biztonság garantálásával, de ez egyáltalán nincs így. Az Euratom és az EBRD-hitel eredeti menetrendje szerint 2017-ben be kellene fejezni a munkálatokat. Idén év elején azonban a hitelnyújtók beleegyezése nélkül a befejezés dátumát 2020-ra módosították.
Az ukrán kormányok nukleáris energia iránti vonzalma évtizedek óta nem változik, ahogy a nukleáris lobbi ereje is rendszereken és kormányokon átível. A lehetséges alternatívákat pedig eszük ágában sincs megvizsgálni.
Valójában az európai adófizetők tartják lélegeztetőgépen az ukrajnai reaktorokat. Annak ellenére, hogy Ukrajna a nemzetközi közösségtől kapja a pénzt, a nemzetközi egyezményeket nem tartja be. Az Ukrajna által is aláírt aarhusi és espooi egyezmény alapján kötelező lenne nemzetközi környezeti hatásvizsgálatot lefolytatni, melynek során a szomszédos országok – így Magyarország – lakosai is elmondhatnák a véleményüket. Ukrajna ezt nem hajlandó megtenni. Így a pénzt mi adjuk, de beleszólásunk a döntésekbe nincs.
A magyar kormány egyszer már jelezte Ukrajna számára, hogy információt szeretne kapni az üzemidő-hosszabbításokról, de hiába. Ragaszkodnunk kellene hozzá, hogy Ukrajna Magyarország felé teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, és legalább addig ne folyósítson az Európai Bizottság újabb hitelrészletet, míg ez nem történik meg. Csernobil és Fukusima után a világon egyre többen gondolják úgy, hogy biztonságos atomenergia nem létezik. Erről lehet vitatkozni, de ami ma történik az ukrán nukleáris iparban, az egész biztosan súlyos kockázatot jelent Európa számára.
A szerző a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetője
