Ukrajna mint Korea

Innen rövid út vezetett a donyecki és luhanszki orosz „népköztársaságok” kikiáltásáig, a maradék Ukrajna kettészakításáig. Ezt az ukrajnai orosz szeparatisták Moszkva tevőleges támogatása nélkül nem vihették volna végbe: azok az orosz „önkéntesek”, akik a szeparatisták katonai élcsapatát alkotják, éppannyira „önkéntesek”, mint a kínaiak voltak a koreai háborúban. Hivatásos orosz katonák.

És ne gondolja senki, hogy nem tudnak annyi támogatást kapni a határ túloldaláról, hogy az ukrán hadsereg, ugyancsak „önkéntesekkel” kiegészülve, képtelen legyen visszaszerezni az elveszített területeket. Tehát: a frontvonalak megszilárdulnak, és a két „népköztársaság” orosz segítséggel a víz felszínén tud maradni, kiépítheti adminisztratív és gazdasági struktúráit.

Milliónyi panasz hallik arról, hogy a Nyugat cserbenhagyja az ukránokat, Amerika szótlanul („szemlesütve”) nézi az átdobott tankokat, csapatszállító járműveket, rakétaindító állásokat, és ugyancsak nincs szava arról, vagy ha van, az semmire se kötelez, hogy „az oroszok” megsértik a szeptemberben kialkudott tűzszünetet.

Ez így azonban nem igaz. Donyecket nem a várost hatalmukban tartó oroszok, hanem a szélsőjobbról toborzott ukrán nacionalista milíciák lövik. Akikre Jacenyuk miniszterelnök szövetségesként tekint. Ő a katonai megoldás híve, miközben Porosenko elnök inkább tárgyalna Putyinnal. De az új ukrán vezetés van annyira ostoba, hogy még csak autonómiát se akar adni a „népköztársaságoknak” (megyéknek), tartván attól, hogy ez az elszakadás előszobája.

Ez a vezetés onnan vár segítséget, ahonnan nem fog kapni. Tudniillik Putyin épp most munkálkodik azon, hogy Amerika egyes számú baja, az iráni atomfegyverkezés veszélye megszűnjön. Jóindulata megér annyit Obamának, hogy elfordítsa a szemét Ukrajnáról.