A kelet-ukrajnai helyzet kezd kínosan emlékeztetni a koreai háború 1951-es állapotára. Akkortájt merevedtek meg a frontvonalak, és gyakorlatilag az 1953-as fegyverszüneti megállapodásig jelentősen nem is változtak. Ez az ország kettészakadásához vezetett, a koreai félszigeten két állam jött létre. Máig így van ez.
Akár tetszik, akár nem, Ukrajnában már a fegyveres ellenségeskedés kirobbanása előtt is „két ország” létezett. Aki azt állítja, hogy a keleti-délkeleti orosz vagy orosz ajkú kisebbség ukránnak érezte magát, hazudik. De addig nem volt dráma, amíg az oroszbarát Janukovics elnököt elsöprő kijevi lázadók (a „Majdan”) első intézkedése nem az addig zavartalanul használt orosz nyelv visszaszorítását célozta.
Noha ebből nem lett törvény, elegendő volt ahhoz, hogy felélessze az orosz szeparatizmus tüzét. Putyin tercelt hozzá, pláne, hogy felködlött előtte az európai integrációt választó új ukrán vezetés NATO-tagsága, ami együtt járt volna a fekete-tengeri orosz flotta támaszpontjának, Szevasztopolnak az elveszítésével. Ez állt a Krím félsziget erőszakmentes bekebelezése mögött.