Ha erre a kérdésre a válaszunk igen, akkor mondhatjuk, hogy ez demokratikus gondolkodás. Ezzel szemben sokan azt mondják, hogy a demokrácia követeli meg, hogy 40 év szolgálati idő után a férfiak is nyugdíjba mehessenek.
A demokrácia azt követeli meg, hogy olyan társadalmi rendszert alakítsanak ki, melyben a korábban elhasználódó embertársaink korábban elmehetnek nyugdíjba: nem megalázva, ellátottnak nevezve őket, mintegy kegyelemkenyérre szorulóként, hanem tisztességes körülmények között, méltányosan csökkentett nyugellátással. De mindezeket nem szabad összekeverni a nőkre vonatkozó jelenlegi kedvezménnyel. Nem a nőkre hivatkozva kell méltányosabbá tenni a nyugdíjrendszert, hanem azért, hogy az a társadalom összetartását fejezze ki.
Ezzel szemben a társadalom szemet huny a fölött, hogy a válások után magukra maradó nők csupán a formálisan bizonyítható – magyarul: minimális – gyermektartásdíjban részesüljenek, és a legritkább esetben kerül sor feleségtartásdíj fizetésére. (Bár az indokolatlanul alacsony munkabérek miatt sokszor nem is volna miből levonni.)
Azonban, ha a társadalom eltűri az olyan alacsony munkabéreket, akkor kötelessége volna az állam és a társadalombiztosítás összehangolt tevékenysége által olyan körülményeket teremteni, amelyek lehetőséget nyújtanak a nőknek, hogy válás esetén a gyermekükkel együtt meg tudjanak élni a társadalom által elvárt szinten.
Mindezek miatt a nőkre (és a férfiakra is) érvényes, tisztességesen végiggondolt új társadalmi megállapodásra (új társadalmi szerződésre) van szükség. Úgy gondolom, hogy ezek olyan dolgok, amelyekhez férfiakra van szükség – hogy kedves filmemben hallott kifejezést használjam –, méghozzá államférfiakra; legyenek azok nők vagy férfiak. Csak lássunk hozzá.
Dr. Szegedi Károly ügyvéd
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
