A csoporthoz tartozók fokozatosan elvesztik józan ítélőképességüket, pánikba esnek, mindenfelé ellenséget látnak, ezért mindenkibe belekötnek. Az a meggyőződésük alakul ki, hogy az őket körülvevő világ nem érti, ezért nem tiszteli, becsüli őket. Egyes tagjaik egészen odáig mennek, hogy világméretű, ellenük irányuló összeesküvést, idegen hatalmak gonosz szándékát vizionálják, ezért állandó éberségre, a rejtőzködő belső és a fenekedő külső ellenség elleni összefogásra, harcra buzdítanak. Az ennek ellentmondó jeleket avval magyarázzák, hogy a ravasz ellenség persze nem nyíltan támad, hanem báránybőrbe bújt farkasként viselkedik. Hogy igazi szándékát elfedje, a saját vagy más csoportok egyes tagjait pénzzel és ígéretekkel csábítja, árulásra buzdítja. Alaptalan vádakkal igyekszik aláásni, megrendíteni a csoporttagok hitét, az egyetlen hazafias igaz ügy iránti elkötelezettségét.
Ezért aztán egy idő után mindenütt az árulás nyomait vélik felfedezni. A betegség előrehaladott stádiumában képtelenek különbséget tenni baráti és ellenséges gesztusok között. Azokat rendszeresen összekeverik, így kényszerképzetük önmagát beteljesítő jóslatként viselkedik. További tünet a tetteikért való felelősségvállalás képességének elvesztése, mindenért mások hibáztatása, a felelősség áthárítása, az áldozati szereppel való teljes azonosulás.
A csoporthoz tartozók hisznek abban, hogy bár tehetségük egészen kiemelkedő, mindenki mást felülmúló, de azt a környező világ puszta irigységből nemcsak nem hajlandó elismerni, hanem örökké gáncsoskodik, aminek következtében zseniális képességeik nem tudnak kibontakozni, sőt az ellenség ármánykodása miatt sorozatos kudarcokat kénytelenek elviselni. Végül rögeszméjükké válik, hogy szigetként egyedül állnak a mindenhonnan fenyegető háborgó tengerrel szemben. Ha időnként felismerik is csoportjuk másokhoz képest siralmas állapotát, azt következetesen az idegen ellenség túlereje miatti vereségeknek és sohasem a saját hibáknak tulajdonítják.
Amikor e kór tömegessé válik, akkor az ilyenkor szokásos módon megjelennek a gátlástalan kuruzslók, akik bár a gyógyítás ígéretét hangoztatják, valójában egyetlen céljuk e zavarodott állapot cinikus kihasználása arra, hogy a csoport tagjai felett uralmat szerezzenek. Ezért a tüneteket nemcsak hogy nem enyhítik, hanem a kényszerképzeteknek új táplálékot adnak, azokat minden eszközzel elmélyítik mindaddig, amíg a csoport tagjait tökéletesen uralják, kiszolgáltatottá, tőlük függővé teszik.
A nem túl távoli jövő megválaszolja, mennyire elterjedt ez a betegség nálunk, és hogy van-e gyors gyógyulás. Egyesek szerint ennek a betegségnek egyetlen ellenszere a sokkterápia. Ha ezt jól alkalmazzák, van remény a tünetek megszűnésére vagy legalább enyhítésére. A tapasztalatok szerint azonban nem ritka a visszaesők jelentős száma, amely a járvány újbóli kitörésével fenyeget. Vannak csoportok, ahol ezért a sokkterápiát bizonyos időközönként újra alkalmazzák.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
