Új kényszer – új remény

A szociális, gazdasági, ökológiai és morális válság ma már oly súlyos és veszélyes, hogy ez életre hívja az „elnyomottak különböző politikai” képviseletét. Biztató, hogy a civil tüntetések szervezői között egyre több magát feministának valló fiatal kerül színpadra, naivságuk és megmosolyogtató „forradalom” kiáltásuk a politikai regresszióban és társadalmi egyenlőtlenség világában, még ennek ellenére is lelket önt egy mozgalomba. A feminizmus persze nem egy doktriner modell a „helyes” társadalomról, hanem egy mozgásban lévő organikus társadalmi aktivizmus, mely különböző alternatív teóriákat fogalmaz meg.

Sajnálatos, hogy a médiában kiemelt helyen szerepeltetett magyar feministák alig érzékelik a globális folyamatok súlyát, megragadtak a jogok követelésének dogmájánál, hiányzik a helyzet rendszerkritikai elemzése. Nem győznek küzdeni a demokrácia „visszaállításáért”, miközben észre sem veszik, hogy mit sem változik a demokrácia természete győzelem esetén sem, hiszen a patriarchális struktúra továbbra is fennmarad. Nem szólalnak fel a globális tőke uralmával együtt járó strukturális problémák ellen. A nők problémáit az emberi jogok szempontjából nézik, vagyis elfelejtkeznek a gazdasági kizsákmányolásról, ami megalapozza az emberi jogok eltiprását. A nők elleni erőszakról szóló vitákban általában az erőszakos eseményt előidéző körülményekről és a családon belüli erőszakról beszélnek, s tudomást sem vesznek a tőke anyagcsere-folyamatával együtt járó strukturális erőszakról, a gazdaságpolitikai erőszakról, amelynek a nőkre és gyermekekre való hatását Ferge Zsuzsa és mások kutatásai is kimutatták.

Hiányzik a helyzettel való illúzió mentes szembenézés, amely kiszabadít minket a körülmények keserűségéből. A jól fésült „kispolgári” baloldal mellett persze a „civil” színpadon unottan, netán vihogóan rágózó új üdvöske női szónokok sem a tisztánlátás, a bizalom és a vezetői képesség reményét tükrözik. Márpedig annak, aki politikai követelésekkel áll elő, tisztábban kell lennie a kivezető út irányával. A főszervezők ügyetlenkedése éppen annak az ügynek árt, melyet védelmezne.

Marad a változás reménye a „celebbé” nem avanzsált, nem lájkokat gyűjtő, nem média- vagyis „piacképes” civilek kezében, akik a tőke dominanciájának világában pontosan értik, hogy az egyenlőségről szóló társadalmi vitát nem lehet elválasztani az új kapitalizmus kritikájától, a világban kialakult új alárendeltségi viszonyoktól.

Daniel Bensaïd francia filozófus szavai szerint, a politikában nincs tiszta lap, mindig a dolgok közepéből kezdjük újra.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.