A Skóciában tanuló magyar egyetemista éjszakára elment kontaktlencséket csomagolni. A könnyű és viszonylag jól fizető munka ellenére sem maradt tartósan, mert a többiek olyan lengyelek voltak, akik nem tudtak angolul. Glasgow-ban kilenc százalék körüli a munkanélküliség, az éjszakai műszakban mégsem akadt egyetlen skót sem, akivel a dobozpakolás közben beszélgetni lehetett volna. Ezek után nem túl meggyőző a brit bulvársajtó érvelése, miszerint az új EU-tagállamokból érkezők elveszik a munkát a helyiek elől, továbbá megterhelik a szociális ellátórendszert. Ellenkezőleg: az OECD statisztikája szerint a 2004 óta bekövetkezett brit gazdasági fejlődés fele ennek az új munkaerőnek köszönhető, s közben kétmillió új munkahely is született. Tipikusan diplomás, de legalábbis középfokú végzettséggel rendelkező, magasan motivált, igyekvő fiatalok érkeznek, akikre minden társadalomnak szüksége van.
Nekünk is rájuk van szükségünk, de Magyarország vagy akár az egész régió megtartó ereje csekély. Annyira, hogy bár a britek mellett már az osztrákok és a németek is fontolgatják az EU-s munkavállalók szociális juttatásainak korlátozását, előre látható, hogy ettől sem fog csökkenni az odaáramlók tömege. Ezt a kormányok is tudják, de kénytelenek reagálni a választók akaratára. Arra, hogy például Nagy-Britanniában az EU-s munkavállalók szaporodásával egyenes arányban erősödött a nacionalista függetlenségi párt, aminek – és David Cameron kampányígéretének – köszönhetően hamarosan népszavazást tartanak az unióban maradásról.
Vagyis hiába hasznos a fogadó országok gazdaságának ez a bevándorlás, a kultúrájukat, nyelvüket és életszínvonalukat veszélyben érző választópolgárok kikényszerítik a szigorítást. Egyelőre inkább csak jelképeset, de ki tudja, később talán határozottabb lépésekre is sor kerülhet. Elvégre pár éve még ezeket a mostani intézkedéseket is kizártnak, az Európai Unió alapelveivel, értékeivel és szabályaival ellentéteseknek tartottuk volna. Mert azok. Ám nem véletlenül említettük az első bekezdésben a bulvársajtót, amely nemcsak a közvéleményt befolyásoló erő, de jelzőműszerként is kiváló: arról ír, amiről az utcán olvasni akarnak. Márpedig a közhangulat kétségkívül az új EU-tagokból érkezők ellen fordult. Túl sokan vannak, miközben túl nagy a bizonytalanság. És nem csak nálunk, máshol is vannak populista politikusok, akik elvek vagy erkölcsi aggályok híján habozás nélkül kihasználják, sőt hergelik az indulatokat. Függetlenül attól, mi jó hosszú távon az országuknak, vagy mi lenne méltányos a külföldi munkavállalóval szemben.
