Igazi sportújságírók eddig is kerülték, hogy leírják. A franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság után talán végleg nyugdíjazni lehetne. Amit az elmúlt jó három hétben láttunk, teljesen feleslegessé teszi. A „papírformáról" van szó. Persze léteznek statisztikák, mindenkinek, így minden csapatnak van előélete, múltja. A jelen azonban könnyen felülírja azt és a 2016-os torna erre ékes bizonyíték.
Mert ki gondolta volna, hogy a magyar válogatott ilyen gyönyörű júniussal ajándékozza meg a szurkolóit? És ki várta volna, hogy ilyen messze jut el Wales vagy éppen Izland csapata? Ahogy Olaszországot is jó előre eltemették. Túl öregek, túl jelentéktelenek – hangzott a kritika.
Bár a németeknek Bordeaux-ban most sikerült megtörniük az olasz átkot és tétmeccsen – igaz, sok szerencsével és tizenegyesekkel – legyőzniük a squadra azzurrát, Itália előtt kalapot kell emelni. Pontosabban a legnagyobb elismerés Antonio Conte szövetségi kapitányt illeti. A 46 éves szakember az Európa-bajnokság egyik legkiemelkedőbb edzője. Akire taktikailag a legjobb szó a rugalmasság. Csapata hol támadott, hol inkább kivárt. Az olaszokban az volt a szép, hogy Conte keze alatt kiszámíthatatlanná váltak.
