Donald Tusk kiborította a bilit. A németekre, sőt személyesen Angela Merkel kancellárra. Neki szóltak az Európai Tanács lengyel elnökének megjegyzései a menekültválság megoldási lehetőségeiről. Pontosabban az adott feltételek melletti megoldhatatlanságáról. Különösen váratlanok voltak azok a kitételei, amelyek az unión belüli feszültségekre vonatkoztak szerdai interjújában, amelyet több európai lapnak adott egy időben.
Tehát: lehet-e diktálni, szabad-e feltételeket állítani a tagállamoknak, amennyiben olyan válsághelyzetek bukkannak fel, mint a mostani? Egyik leglényegesebb állítása szerint ne erőltessen az unió nyugati fele a keletiekre ezek akarata ellenére semmit. Tusk azt mondja – Angela Merkellel vitázva –, hogy a menekültáradat példátlan méretéből nem arra kell következtetni, hogy az feltartóztathatatlan. De épp a méretei miatt kell megállítani. Az EU „első embere" kikel az ellen, hogy a menekültkvóták elfogadásától tegyék függővé a Schengen-mechanizmus működését, hogy belső zónát tervezzenek a kvótát elfogadókból, miközben az azt elutasítókat egy Schengen B körzetbe rendelnék. Egyszerű javaslatai vannak: őrizzék jobban a határokat, akkor nagyobb lesz a szolidaritás. Szűrjék meg és táborokban tartsák vissza a migránsokat, akár másfél évig is. Tusk Merkellel betartatná a dublini megállapodásokat is.
Pálfordulás-e ez Tusktól, akit az ET élére épp Angela Merkel javasolt? Aligha. Inkább pozíciója készteti arra, hogy megállítsa az unió szétesésével fenyegető tendenciát. E tendencia jele nemcsak a kvóta oktrojálása, de a kvóták bírósági megtámadása is Orbán és Fico részéről. Amihez nyilván csatlakozik a varsói jobboldali kormány. Tusk ehelyett rendet akar a befogadásban és a tagállamok közötti kapcsolatokban.