„A Magyar Paralimpiai Bizottság megerősítette, hogy gazdálkodása szabályos, ésszerű és transzparens, valamint azt, hogy politikamentes civil szervezetként működik” – így tájékoztatta a Magyar Paralimpiai Bizottság nemzetközi ernyőszervezetét „a kialakult helyzetről”. Az újabb kétségbeesett magyarázkodási kísérletből kiderül: Gömöri Zsolt, a testület elnöke sportolóhoz méltó kitartással küzd igazáért, még inkább pozíciójáért és rejtélyes, másfél milliósnak tartott havi fixéért. Tegyük hozzá gyorsan: ugyanez a mondat teszi világossá azt is, hogy Gömöri Zsolt küzdelmében már a leghalványabb nyoma sincs a sportszerűségnek.
Itt van mindjárt a szabályosnak vélt gazdálkodás. A jogászok szerint sem törvénytelen az, hogy az általa vezetett bizottságtól felvett hárommillió forintot lakáshitele végtörlesztésére, de az már erősen kétségessé teszi a tranzakciót, hogy miből állták a segélyt. Az ugyanis magától a végtörlesztés-támogatást felvető bizottsági alelnöktől – a nyilvánvalóan „politikamentes” miniszterelnöki biztostól –, Deutsch Tamástól tudható, hogy szponzorpénzből fizették a támogatást. A szponzorpénzt azonban, miként arra az egyik nagy partnercég is rávilágított, a sportolók támogatására szánták, nem pedig az elnök lakáshitelére. Lehet persze hecckampányt meg politikai támadást emlegetni, de ettől még az történt: a pénzt nem arra költötték el, mint amire kapták.
Az ésszerűség kapcsán is akadhatnak kétségek. Szívesen meghallgatnánk például Gömöri elnököt, amint a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság vezetőségét próbálja meggyőzni arról: munkakoncentrációja javítása érdekében sokkal racionálisabb döntés volt lakáshitelére költeni, mint mondjuk edzőtáborra. Keressük egy ideje a rációt abban is: vajon miért kap hárommilliós gyorssegélyt egy olyan elnök, aki abban az évben 8,4 millió forintot keresett, 17 milliós jutalmat kasszírozott, emellett munkája során a szponzorpénzek után jutalékra, valamint a saját maga vezette bizottsággal üzletelő cége profitjára is számíthatott?
