Nem, az istennek sem akarjuk észrevenni. Több éve már, hogy olyan keretek között próbáljuk leképezni a politikát, hogy mit lehet és mit nem, beleértve azt is, hogy ez mind a gyakorló, mind a befogadó részéről rugalmas terület, milliónyi körülmény, hatás, habitus, hagyomány, hit, morál, a megtévesztés és a meggyőző erő keveréke szab neki határt. Viszont napról napra azzal szembesülünk, hogy nincsenek határok, el sem tudtuk képzelni, hogy ennyire nincsenek. Fokozatosan föl lehetett számolni mindent, amiről azt hittük, erény, korrektség, szolidaritás, empátia, és szembe kell néznünk azzal, hogy sokan egyenesen üdvözlik ezt a világot, mások pedig elviselik, behódolnak neki. Hetente készíthető képtelenebbnél képtelenebb leltár arról, mit fogad el nemzeti érdeknek vagy a közjó előmozdításának egy kormányhoz hű szavazó.
Unom. Kiborít a szürkék fantáziátlan tiltakozása. A mémgyárosok szűk körben visszhangzó produkciói. A tébláboló tüntetők, akik ismerkedési estet is rendezhetnének, mert mindenütt ugyanazokat az arcokat látni. Unom a véleménygettókat, a vérszegény mozgalmak egymásnak ugró szervezőit, az őket kifigurázó beszámolókat, a minden orgánumot elborító fikázást, amely azon túl, hogy jogosan figurázza ki az izzadságszagú erőlködést, ha nem is legitimálja, de érthetőbbé teszi, hogy itt mindent lehet, mert hagyják. A felcsillanó reményszikrák is idegesítenek, mert úgy hunynak ki, mint a tűzijáték fényei.
Könyörgöm, mit tanulhatott a társadalom reakcióiból a hatalom? Néha befékezni. Nagyobb türelmet vagy uszodát ígérni. Konzultálás helyett hülyébbnél hülyébb vagy alpárian ravasz kérdőívekkel össznépi helyeslést imitálni. Az alattvalói félelmet úgy szimptómává tenni, hogy ránk hulló kullancsként, észrevétlenül ivódjon belénk. A precedensek országa lettünk, ahol a valós botrányok vedlenek nevetséges gumicsontokká. És miközben idén rekordösszegű uniós pénz találhat itthoni gazdákra (barátokra?), Brüsszel is egyre csak kap a fejére, és tulajdonképpen kaphat is, hiszen tépelődései, demokratikus mismásolása vagy fölhorkanása ugyanolyan, mint a falakra került szellemes ellenplakátok üzenete: nagyrészt hatástalan. A kiábrándultak zöme pedig mintha más, épp ellenkező irányba indulna el, mert elege van az egész rendszerváltó mimikriből, amely régóta a bolondját járatja vele.
