galéria megtekintése

Túlnyertesek

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 04. számában
jelent meg.


Uj Péter
Népszabadság

„Támogatjuk a Magyar Régész Szövetség kezdeményezését, hogy mindenki részt vehessen az ország múltjának megismerésében.” - Pintér Sándor

Buzilobbizástól hangos sámándobos kis véráztatta médiahadtesteinket végre sikerült egy táborba terelni, közös nevezőre hozni, kiközmegegyeztetni, benemzetiminimumoltatni, mintegy kvázi, vagy valami ilyesmi. A siker kovácsa természetesen az ezerarcú és még több meg még hosszabb kezű Lázár János.

Amikor ezt írom, elég csinos tömegecske vonulgat a Kossuth tér felé, natürlich, noch dazu, zach schon nem egy békemenet, de hát a Sáling se egy Fritz Tamás egyrészt, másrészt nem is egy Bencsik András, de ne ássunk itt és most lövészárkot, amikor az összefog- és szolidaritás nagy, kegyelmi pillanata volna ez, inkább koncentráljunk a sárdobálásra. (Megfelelő intenzitású sárdobálással a lövészárkok betemethetők.)

 

Hogy ki mit és miért akar, azt én már régen nem bírom kibogozni. Kinek áll az ez meg az érdekében? Hogy akkor Rogán 43/pi tizedfokkal áll inkább Fonyó Károly felé Nyerges Zsolthoz képest, vagy Lázár János orrhosszal előzi éppen a Habony Árpád hátán felkapaszkodó Szijjártó Pétert, az egész mögött meg természetesen ott áll az Ember, Akinek Nem Szabad Kimondani a Nevét.

Engemet az a sperspektíva lelkesít leginkább, ahogy itt tudják, hogy kinek mennyit szabad keresni, mennyi az erkölcsös, és mennyi az, amikor már túlnyerimagát

Mert ő olyan, mint a kozmikus háttérsugárzás, mindenütt jelen van, minden irányból azonos erősséggel, hőmérséklete ugyan valamivel magasabb 3 Kelvinnél, de ezen az apró különbségen nem fog elcsúszni ez a lassan allegóriává duzzadó hasonlat. A tünti után meg összsajtóista elsötétülés lesz valamikor a héten, úgy tűnik, a Barátok köztöt ért kormányzati fenyegetés miatt.

Most itt tényleg nehéz vitatkozni, jól érzi az L. Simon, hogy mi jogos, mi nem, kitől, mitől lehet még elvenni, mennyit milyen alapon. És hogy az államnak joga van erre. Persze. Hogyne lenne. Nekem akár mindegy is lehetne, hogy sávosan lesz-e megkúrva az RTL, vagy ugye arányosan viseli a közterheket az egyébként is milliárdszám fizetett normál adókon kívül.

Engemet az a sperspektíva lelkesít leginkább, ahogy itt tudják, hol Rogán Antal tudja, hol Lázár János tudja, hol akárki, mittudomén, Németh Szilárd tudja, de persze végső Orbán Viktor tudja, de pontosan, a maga fene nagy közgazdasági zsenijével, hogy kinek mennyit szabad keresni, mennyi az erkölcsös, és mennyi az, amikor már túlnyerimagát (magyar kormányzati szakkifejezés!) az ember.

Végső soron: transzparens, többé-kevésbé fegyelmezetten gazdálkodó, a törvényeket jobbára betartó nagyvállalatoknak mondják meg strómanrendszerekbe milliárdokat fölhalmozó, láthatatlan forrásokból gazdagodó, obskúrus cégbirodalmakon trónoló fiatalemberek, hogy akkor mennyit szabad keresni, sőt mi az erkölcsös, mi meg nem. Nagy dolog a demokrácia. Pláne a menedzselt.

És akkor még veri itt nekem a buzilobbi a sámándobot.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.