A sajtóval sajnos nem úgy van, hogy „hol nagy a szükség – közel a segítség!” Éppen ellenkezőleg. Minél fontosabb lenne a segítség, annál kevésbé lehet számítani rá. Minél inkább el akarja fojtani a kormányzó hatalom a sajtószabadságot, minél inkább egyneműsíteni igyekeznek a nyilvánosságot, minél szűkebb területre szorítják és politizálják át a piacot, minél következetesebben sorvasztják el a civil szférát, minél gyengébbek a civil, a polgári és a piaci kultúra történelmi gyökerei, annál nagyobb szüksége lenne a sajtónak, a nyilvánosságnak a civilek, a polgárok, a piac erejére és a közhatalom segítségére, annál fontosabb lenne a közjó érdekében, hogy megkapja ezeket, és annál kevésbé fogja megkapni. Ez a rossz hír.
Ostrom alatt áll a hatalom szolgálatán kívül álló sajtó egésze
A jó... hát, ha csak az nem, hogy volt már sokkal rosszabb. Úgy három évtizeddel ezelőtt, amikor létezett ugyan megingathatatlan biztonságban egy Népszava nevű lap, de nem létezhetett semmilyen néven olyan lap, mely az igazihoz, Révész Mihály Népszavájához hasonló lehetett volna.
A sajtó szabadságát szavakban sem biztosították, civil tér, piac, polgári erő még sokkal kevésbé létezett, mint most, honfitársainkat sokkal kevesebb alternatív hírforrás vértezte föl a hatalom hazugságaival szemben, mint manapság. Ez a mostani válság legalább arra jó, hogy mindenki átérezhesse, mennyivel rosszabb lehetett, amikor sokkal rosszabb volt. Az akkori ellenzéki demokraták, akik már elfelejtették, a fiatalabbak, akik nem élték meg, az idősebbek, akik akkor elmulasztottak együtt érezni a demokratákkal.
A heti Beszélő szerkesztősége a világ legjobb helye volt. A lap eladhatatlanul magas színvonalon, tömérdek adattal, információval és mély elemzésekkel szolgálta az igényes olvasókat, akikből egyre kevesebb akadt. Nagyon fájt, amikor 1995-ben megszűntünk. A fájdalmunkban kevesen osztoztak, azt sem sokan bánták, hogy a következetes szabadelvűség képviselete a nyilvánosságban súlyosan meggyengült (azóta is gyenge).
Amikor a jogállam, a sajtószabadság nincs veszélyben, mint ahogy 1995-ben nem volt, akkor ezeket a fájdalmakat, veszteségeket emelt fővel el kell viselni. Elviseltük.
Most más a helyzet. Ostrom alatt áll a hatalom szolgálatán kívül álló sajtó egésze. Nincs alkotmányosság. Hadiállapot van. Fölösleges arról csépelni a szót, megérdemli-e a létet az a lap, ami hatalmi kegyre szorul, mert nem tartja el a piac, az olvasó, a civil szféra, az ellenzék. Minden potenciális eltartó eltartóképességét szisztematikusan és törvénytelenül rombolják, nincs hatalmi kegy, csak kegyetlenség.
A csekély és gyorsan fogyatkozó tartalékokat kell túlélési szempontok szerint csoportosítani. A jogállampusztító kísérletnek a nemzetközi környezet ellentmond. Az ellenállás a jogállam külső és belső híveinek közös érdeke. Ideje lenne, hogy ez az érdekegység kézzelfogható támogatás formájában is kifejeződjék.
