galéria megtekintése

Túlárazás

Volt a TASZ-nak az a bejelentése, hogy Magyarországon az uniós projektek 90 százalékát túlárazzák. Már a pályázatok kiírásakor a hazai piaci árnál magasabbra lövik be a költségeket, meghatározott ajánlattevőknek juttatják a megbízásokat, a kiválasztott fejlesztési célok egy részét pedig nem indokolja más, mint az uniós pénzek elköltésének lehetősége. Színtiszta korrupció – sok sajtótudósítás így foglalta mindezt össze.

Ebben sok az igazság, de nem véletlenül alakult ez így. Azzal kezdődött, hogy az Európai Uniótól nem lehet akármire támogatást kérni. Olyan gazdaságfejlesztésekre például nem adnak, amelyek azt szolgálnák, hogy a mi vállalkozásaink a nettó befizetők pénzén az ő vállalkozásaik erős konkurenciájává váljanak. Infrastruktúrára lehet – hogy az autópályán a külföldi befektető könnyebben közelítse meg a magyar településeket –, de kétségtelenül mi is járhatunk a sztrádán, ha megvesszük a matricát.

Az infrastruktúra-fejlesztés tehát üdvös. Szegeden például nem volt igazán szükség új villamosvonalra, 20-30 milliárdos rekonstrukcióra, de talán Miskolcon és Debrecenben sem. Azért lettek, mert erre adott az unió pénzt – ami jobban kellett volna, arra nem.

 

Az uniós támogatású projektek jó része eszköz. Gép, berendezés, informatika, jármű. Többnyire olyasmi, amit a támogatott országokban nem gyártanak. A fejlettebb országokból kell megvenni. Azon az áron, ahogyan ott adják.

Uniós pénzt csak fejlesztésre kapni, fenntartásra semmit. Ezért fordulhat elő, hogy például a mi dorozsmai udvarunkból egyetlen 110 literes kukát közel 700 forintért ürítenek ki. A hulladékfeldolgozót uniós támogatással, de jelentős önrésszel építették. Az önrészhez bankhitelt vettek fel – annak a törlesztését meg a kamatát is beépítették a hulladékszállítás árába. Amikor az egészet tervezték, abból indultak ki, hogy a magyar lakosság keres annyit, hogy ennek a német fizetésekhez mért rendszernek a működtetését könnyedén fedezni tudja.

De mint tudjuk, nem keres. Merthogy 20 vagy akárhány százalékkal túlárazni a projektekben csak a nyomorúságos magyar jövedelmekhez képest lehet a személyi költségeket. Megeshet, hogy az a magas bér is bele van kalkulálva az uniós támogatású projektek elfogadható költségvetésébe, ezért nem hőbörög miatta az unió. A megoldás tehát nem az, hogy fizessenek mindenkinek minél kevesebbet, hanem az, hogy a magyar beruházó ne lophassa el a többi szereplőtől, akár a bérért dolgozóktól is azt a jövedelmi többletet, ami a költségvetésben benne van, mert az uniós szabályok és szokások szerint benne lehet. A kohézió azt is jelentheti, hogy a magyarnál magasabb szinten, az uniós átlagtól nem olyan nagyon elmaradva fizessék ki az egyszerű közreműködőket, melósokat, alvállalkozókat is.

Úgy, mintha az unió nemcsak az áraknak, hanem a béreknek is egységes piaca akarna lenni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.