galéria megtekintése

Tudományos szalon

1 komment


Horváth Gábor

Szegeden végzett magyar biológus mesélte, hogy eredetileg Japánban kapott remek kutatói szerződést, ám néhány év után családostul átköltözött Amerikába, mert ott még jobbak a körülmények. Nem az iskolák vagy az autópályák minőségére gondolt, hanem a kutatói munka körülményeire: több – és magasabb – az ösztöndíj, profibb a menedzsment, jobbak a laboratóriumok, közvetlenebb a kapcsolat a cégekkel és a befektetési tőkével. Ami Japánban rengeteg papírmunkába és évekbe került, azt Amerikában hetek vagy akár napok alatt lehetett elintézni, ráadásul ott a felfedezések anyagi haszna is sokkal gyorsabban realizálódik.

Nemcsak Japán jön ki rosszul az Egyesült Államokkal való összehasonlításból, de mindenki, még a skandináv államok vagy a komplett Európai Unió is. Az amerikai egyetemek és kutatóintézetek már régen rájöttek, hogy helyzeti előnyükkel és pénzügyi fölényükkel élve takarékos, nagyon hatékony rendszert tudnak működtetni. Az egész világból, nem csak Kelet-Európából, de mindenhonnan el tudnak csábítani szinte mindenkit, akire szükségük van. A hosszú listából csupán két név, mutatóba: a pozsonyi születésű George Fehér, aki San Diegóban lett a világ egyik legismertebb biofizikusa, a fotoszintézis első számú szaktekintélye és ­Jólesz Ferenc, aki Bostonban dolgozta ki az MRI (Magnetic Resonance Imaging) sebészeti felhasználásának módszereit.

A helyzet egyrészt igazságtalan, hiszen a megtartóerő elégtelensége miatt a legjobbak jelentős része mindenhonnan Amerikában köt ki. Másrészt az ottani viszonyok között gyorsabban érik el tudományos céljaikat, felfedezéseik pedig nemcsak a finanszírozók bukszáját, de az egyetemes tudást is gyarapítják. Mi a haszon abból, ha otthon maradnak, de nem tudnak eljutni képességeik csúcsára?

 

Jó helyen kapirgál az a politikus, aki a jelenség fölött keseregve arra a következtetésre jut, hogy növelni kell a tudományos kutatások állami támogatását. Magyarországon sajnos az állam nem tud vagy inkább nem akar növekvő részt vállalni a költségekből, kell a pénz másra. (Tudjuk, mire.) Tegnap megírtuk, hogy 2014-ben már csak a tudományos kutatásra szánt források harmada jött a költségvetésből, míg tíz évvel korábban ez az arány még 50 százalék fölött volt. Ha mégis van növekedés, az a nyugati, köztük amerikai cégeknek köszönhető.

Orbán Viktor a tudományos akadémia közgyűlésén viszont nem bocsátkozott a kutatás és fejlesztés közgazdasági összefüggéseinek vizsgálatába, helyette egyszerű politikai magyarázattal szolgált: „A nyílt és háttérhatalmak olyan rendszert építettek ki, amely az agyelszívást is szolgálja”. A „nyílt” hatalomról az előbb már volt szó, de mi az ördög a magyar agyakat elszívó „háttérhatalom”? Szélsőjobboldalon és az érintett magyar családokban mindenki egyféleképpen érti Orbán szavait: a zsidók. Alig hihető, hogy valaki, aki régóta olyan ügyesen zsonglőrködik a szavakkal, mint a magyar miniszterelnök, ne tudná ezt. Persze nem csak ő tud kétértelműen fogalmazni. Nem lesz ennek jó vége, ez egyértelmű.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.