galéria megtekintése

„Tudjukkik”

1 komment


Tamás Ervin

Ez a csapat már nemcsak szerethető, de eredményes is – az Eb egyik legragyogóbb meglepetése. Hogy szereplésük mennyire szolgálja az árkok betemetését, nem tudom, mert úgy vélem, hogy teljesítményükre mindenki büszke – politikai túladagolásban szenved az, aki szerint vigyázat, mert a dicséret egyben igazolja a kormány ballépéseit, szemérmetlen birodalomépítését, vagy a miniszterelnök túlzóan bőkezű rajongását a foci iránt.

Barátom szemrehányóan azt írja üzenőfalára, hogy bizonyos szellemi körök a magyar válogatott sikeres szereplését a médiában és a közösségi oldalakon kudarcként élik meg. Elkeseríti, hogy ezt az örömöt érző honfitársaink gyalázásaként élik meg. Szóval, ismét sikerül magunkat behúzni ebbe az áldatlan és fertőző szituációba, képesek vagyunk még az ilyen boldog kilencven perceket is bepiszkítani.

Miközben a zöld gyepen tényleg csapatot alkotnak sokféle magyarjaink, tágabb körben az a bizonyos, dekódolható „szellemi kör” szerinte dühöng a továbbjutás miatt. Attól tart, hogy a nemzeti sportsiker túlterjeszkedik birodalmán. Szórványosan olvasok, hallok ilyen véleményeket én is, készakarva elferdített passzusokat, összeáll a recept, ahogy azonnal azt a bizonyos szellemi kört bélyegzik meg vele.

 

Akarva-akaratlanul – e szellemi körbe elkönyvelt paliként – rákényszerülök arra, hogy magyarázkodjak: örülök, drukkolok, és imádom Király szürke mackónadrágját. De miért jelenti ez egyben azt is, hogy a hatalom VIP-páholy-politikáját szentesítem, tapsom a kormánynak szól? A hozsanna mellé miért volna kötelező odaragasztanom, hogy a jó szereplés kevéssé az itthoni akadémiákat dicséri, a keret zöme nem itthon mélyítette el tudását, küzdeni akarását, s import a szövetségi kapitány is? Most örülni akarok, és végre van is miért. Büszke akarok lenni „fiainkra”, mert szó szoros értelmében versenyképesek. Dárdai és Storck azt hozta elő belőlük, amit idehaza szocializálódó elődeik képtelenek voltak.

Barátom egyébként tárgyilagos, „néhány őrültről” is említést tesz, akik petárdát dobálnak, erőszakoskodnak, mocskos rigmusokat kántálnak, náci karlendítéssel adnak nyomatékot buzdításuknak. Cseppet sem megbocsátó velük szemben, de szükségesnek tart egy kis ismeretterjesztést, miszerint többféle karlendítés létezik, mintha azok, akik használják, tisztában lennének a különbségekkel. Szigetszerű jelenségről beszél, a fesztiválhangulatot teremtő, önfeledten ünneplők tengeréhez képest.

Ez esetben szó sem esik bizonyos körről, s annak hangját szajkózó médiáról, a „tudjukkik” semmi mással össze nem téveszthető sugallatáról. De kerüljük el az ügynevezett „eszmei mondanivalót”. Inkább idézzünk egy józan és szellemes kommentelőt, aki kifakadt, hogy legalább most hagyják őt békén a politikai oldalak ádáz csatáival! Lehet gólt lőni jobbról, balról és középről is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.