galéria megtekintése

Trump teljhatalmi álmai

5 komment


Kőműves Anita

Milyen jó lenne, ha orosz hackerek feltörnék Hillary Clinton számítógépes rendszerét, és az ott tárolt harmincezer, a demokrata jelölt által magánjellegűnek minősített ­e-mailt kiszivárogtatnák a sajtónak – szólt Donald Trump egyik legutóbbi botrányos kijelentése. Néhány órával később azt is megtudtuk, hogy ezt csak azért nem saját maga teszi meg, mert még nem képes rá. „Bárcsak nekem lenne ilyen hatalmam. Ember, micsoda hatalom lenne az!" mondta egy pennsylvaniai választói gyűlésen arra utalva, hogy a gyanú szerint orosz hackerek feltörték a demokrata párt szervezetének szervereit.

Márpedig ha november 8-án az amerikai választók úgy döntenek, hogy Donald Trump költözhet a Fehér Házba, meglesz a hatalma ahhoz, hogy annak a számítógépét törje fel, akiét csak akarja. Az amerikai titkosszolgálatok, élükön az NSA néven ismert Nemzetbiztonsági Ügynökséggel bárhol, bármikor, bárkit lehallgathatnak. Bárkinek a számítógépébe be tudnak törni, elolvashatják minden üzenetüket, és a telefonjuk mikrofonját távolról bekapcsolva azt is le tudják hallgatni, miről beszélgetnek a hálószobában. A technológiai tudásuk annyira fejlett, hogy Amerikában egyes digitális biztonsági cégek már azt tanítják: a legfontosabb üzeneteket írjuk kézzel, papírra.

Fontos, hogy ez nem az (egyébként felháborító) tömeges megfigyelésre vonatkozik, amikor gépek elemzik az interneten áramló óriási mennyiségű információt. A fentiekhez sok ember, pénz és idő kell. Ha jóhiszeműek vagyunk és bízunk az NSA-ban, akkor elhisszük, hogy ezt csak bűnözők és terroristák ellen használják. A diktatórikus rezsimek is egyre ügyesebbek ebben, de ők politikai ellenfelek, kritikus újságírók és civil szervezetek ellen is bevetik. És Trump itt lépett át egy fontos határt, hiszen kijelentette, hogy politikai ellenfele ellen is használná a lehallgatóapparátust. Hogy szívesen belenézne Clinton e-mailjeibe, ha tudna.

 

Amikor 2013-ban Edward Snowden nyilvánosságra hozta, mire képes az NSA, egyik legelső interjújában elmondta: az amerikai titkos-szolgálatok képességei egy diktátor kezébe kerülve válnának igazán veszélyessé. Még az Obama-kormányért cseppet sem rajongó Snowden is azt mondta, hogy nem a jelenlegi kormány miatt aggódik igazán. Ám keményen érvelt amellett, hogy az NSA-t meg kell reformálni és szigorú törvényekkel és ellenőrző mechanizmusokkal biztosítani, hogy azt ne lehessen azok ellen fordítani, akik a demokratikus politikai verseny részesei. Mert Snowden szerint egyszer csak majd jön egy elnök, aki azt mondja: olyan veszélyes a világ, olyan kritikus a helyzet, hogy ­extra hatalomra van szüksége, és ha nincsenek törvények, amelyek ebben megakadályozzák, akkor hipp-hopp parancsuralmi rendszert csinál az országból. Szakértők szerint pedig a Snowden-botrány kirobbanása óta történtek ugyan változások, de az NSA még mindig nem „elnökbiztos." Azaz ha a Fehér Ház valamit kiad parancsba a titkosszolgálatnak, azt meg kell csinálniuk, és törvények biztosítják, hogy az soha ne is derüljön ki.

Márpedig Trump, mint az az elnökjelölő konvención elmondott beszédéből is kiderült, éppenhogy az autoriter vezetők kedvenc módszerével próbálja megválasztatni magát. Félelmet próbál kelteni a lakosságban, azt sugallva, hogy az Egyesült Államok veszélyes hely, amely fegyveres bandák, illegális bevándorlók és terroristák elnyomása alatt áll. Amikor pedig már mindenki kellőképpen retteg, kijelenti: ő az egyetlen, aki képes rendet és biztonságot hozni.

Botrányos, hogy Trump nyíltan bevallja, hogy szívesen megfigyelné politikai ellenfeleit, de ez csak egyetlen részlet mindabból, ami azt bizonyítja, a republikánusok elnökjelöltje nagy veszélyt jelent nemcsak az amerikai demokráciá­ra, de az egész világra is. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy semmibe venné a NATO-t, nem védené meg Amerika szövetségeseit, és úgy gondolja, minél több országnak van atomfegyvere, annál jobb. Oroszországot hagyná szabadon terjeszkedni Kelet-Európában. Felborítaná a már most is erősen ingatag globális egyensúlyt.

Ez nem egy átlagos amerikai választás átlagos jelöltekkel. Erre az amerikai sajtó és a republikánusok egy része is kezd már ­rájönni. A The Washington Post, ­szakítva minden hagyománnyal, máris teljes oldalas szerkesztőségi véleménycikkben fejtette ki, hogy Trump fenyegetést jelent az egész országra. Jelentős republikánus pénzemberek, mint a Koch testvérek, egy fillért sem hajlandók adni a jelölt kampányára.

Jelentős republikánus gondolkodók ­sorra fejtik ki, mennyire ­visszataszítóak a párt jelöltjének gondolatai. De ne gondoljuk, hogy ez azt ­jelenti, Trump nem győzhet novemberben. A jelöltségig a pártelittől származó óriási ellenszélben, minimális stábbal, saját pénzéből jutott el. Nem volt szüksége semmi másra, csak populizmusra.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.