Milyen jó lenne, ha orosz hackerek feltörnék Hillary Clinton számítógépes rendszerét, és az ott tárolt harmincezer, a demokrata jelölt által magánjellegűnek minősített e-mailt kiszivárogtatnák a sajtónak – szólt Donald Trump egyik legutóbbi botrányos kijelentése. Néhány órával később azt is megtudtuk, hogy ezt csak azért nem saját maga teszi meg, mert még nem képes rá. „Bárcsak nekem lenne ilyen hatalmam. Ember, micsoda hatalom lenne az!" mondta egy pennsylvaniai választói gyűlésen arra utalva, hogy a gyanú szerint orosz hackerek feltörték a demokrata párt szervezetének szervereit.
Márpedig ha november 8-án az amerikai választók úgy döntenek, hogy Donald Trump költözhet a Fehér Házba, meglesz a hatalma ahhoz, hogy annak a számítógépét törje fel, akiét csak akarja. Az amerikai titkosszolgálatok, élükön az NSA néven ismert Nemzetbiztonsági Ügynökséggel bárhol, bármikor, bárkit lehallgathatnak. Bárkinek a számítógépébe be tudnak törni, elolvashatják minden üzenetüket, és a telefonjuk mikrofonját távolról bekapcsolva azt is le tudják hallgatni, miről beszélgetnek a hálószobában. A technológiai tudásuk annyira fejlett, hogy Amerikában egyes digitális biztonsági cégek már azt tanítják: a legfontosabb üzeneteket írjuk kézzel, papírra.
Fontos, hogy ez nem az (egyébként felháborító) tömeges megfigyelésre vonatkozik, amikor gépek elemzik az interneten áramló óriási mennyiségű információt. A fentiekhez sok ember, pénz és idő kell. Ha jóhiszeműek vagyunk és bízunk az NSA-ban, akkor elhisszük, hogy ezt csak bűnözők és terroristák ellen használják. A diktatórikus rezsimek is egyre ügyesebbek ebben, de ők politikai ellenfelek, kritikus újságírók és civil szervezetek ellen is bevetik. És Trump itt lépett át egy fontos határt, hiszen kijelentette, hogy politikai ellenfele ellen is használná a lehallgatóapparátust. Hogy szívesen belenézne Clinton e-mailjeibe, ha tudna.