Trump és a pápa

Itt még bizonyára nem tartunk, de bizonyos konzekvenciák észlelhetők, körülírhatók. Például téved, aki azt hiszi, hogy a jól felépített látszatok világa sohasem fektetheti két vállra a valóságot, különösen nem az egyén tapasztalatait. Egy zárt közösség egymásrautaltsága, eltökélt hite hajlamos menekülőutakat, magyarázatokat keresni a legképtelenebb téveszmék indáiba kapaszkodva. Titokzatos háttérhatalmak, sejtelmes alkuk lapjai izgalmasan keverhetők össze a profithajszával, leigázó hatalmi érdekekkel, árulókkal és bűnbakokkal – nincs nap, hogy ne ütközne ilyenbe az ember, s ami a legaggasztóbb, hogy a hatalom szótárába sem csupán vendégségbe mennek ezek a teóriák.

Korunk hőse egyben az információzuhatag kiszolgáltatottja is, s ha ez kenyér- és ismerethiánnyal párosul, helyzetére minden elmélet praktikus mankó, amellyel saját szerencsétlenségét a maga által megteremtett cselekvési téren kívül keresheti. Az okokat szívesen rekeszti szimpátiáin túl, mert egyrészt ragaszkodik hitbéli közösségéhez, másrészt utál csalódni, hiszen abban elégszer volt része. Félelmeit viszont bármilyen irányba könnyű felkorbácsolni, hiszen az is megkönnyebbüléssel jár, indok a kudarcra, ami ellen úgy védekezik, hogy észre sem veszi – már összetalálkozott vele. Téveszmékre mindig is vevő egy jókora réteg, nehéz a hiedelmekre és előítéletekre épülő világképeket kiszűrni, még nehezebb ellenük tenni, s napjainkban túl sok minden segíti ragályos terjedésüket – hiba volna mindent az örök emberi butaságra fogni. Félő azonban, ha a hatalom az elviselhető mennyiségen habozás nélkül túllép, széltében-hosszában ezzel operál, azok szónoklatait veszi igénybe, akiket nemrég még kinevetett.

Több jel mutat arra, hogy az ilyesféle nézetek egyre könnyebben állíthatók a hatalom szolgálatába, s bár a teóriák porosak, ez nem mond ellent annak, hogy használói élnek az informatika legfrissebb vívmányaival. Aki nem hiszi, olvasson sűrűn kommenteket.