Az Országgyűlés elé terjesztette a kormány a levéltári törvény módosítási javaslatát. Az előterjesztés szerint ezt a szöveget egyeztették a szakmai szervezetekkel. Persze nem egyeztették. Amikor az ellenzék rákérdezett, miért nem, a helyettes államtitkár azt válaszolta, hogy igazából nem is kell erről a kérdésről egyeztetni. Annyira nem, hogy a kulturális bizottság ülésén meg sem adták a szót a közgyűjteményi szakszervezetnek.
Jól tették. Egyeztetni akkor kellene, ha a törvényhozás célja a közviszonyok előmozdítása volna, de hát erről szó sincs. A törvények célja Magyarországon az útban lévők eltakarítása és a hátrahagyott javak testvéries elosztása. A főnök stadiont kap, Andy Vajna kaszinót, Szakály Sándor pedig, mivel neki ilyen furcsa hobbija van, egy rahedli köziratot a direkt neki alapított Veritas intézetbe, hátha ettől úgy tűnik majd, mintha az intézet működésének azon kívül is lenne bármi értelme, hogy Szakályékat elszórakoztatja.
A Szakály-levéltár kialakítása óvatos becslések szerint százmilliókba kerül, miközben a közgyűjtemények dolgozói majd csendben éhen halnak. Hát nem jobb így, mintha okvetetlenkedésükkel folyvást megzavarnák az államférfiak irattologató derűjét?
