Lázár János legutóbb azt találta mondani, hogy töretlen a bizalom Farkas Flórián iránt. Márpedig ő tisztában van a szavak értelmével, s nehéz a bizalmát kiérdemelni, különösen a töretlent.
Pedig első látásra Farkas szélhámosnak tűnik. Másodikra is. Sokan jártak vele pórul, legfőképpen a cigány társadalom. Az a világ, amelyet maga körül teremt, újra és újra felbomlik, de új alattvalók, új eltartottak mindig a vállukra emelik. Emlékezetes fotó róla, ahogy hétrét hajolva, fülig érő mosollyal fog kezet elöljárójával – mondják: ez a megalázkodó póz ő maga. Mások szerint egyszerre alamuszi és dölyfös, parancsolgató. Mindent és mindenkit kihasznál, megveszteget, maga alá gyűr, s ha kell, elárul. Ha viszont torkig lesznek vele – jöhet a kiszorítás, ellehetetlenítés. Nem válogat az eszközökben. Ideális társ egy hatalomra szakosodott csapatban, amelyben ismerősek a politikai kivégzés módszerei.
Farkas Flórián a nyolcvanas évek óta úgy fontos cigányvezető, hogy magán kívül egyre kevésbé képvisel bárkit és bármit, képes azonban ujja köré csavarni szervezeteket, megvezetni jó és sanda szándékú társait, szavazóit – tehetsége pedig lám, munkáltatói számára is nélkülözhetetlen. Ütközőzónát képez a mindenkori hatalom és a romák között, rá mutogathatunk kormányok helyett, szolgál és véd szüntelen. Szavát sem lehetett hallani a miskolci kitelepítés, vagy a szegregáció ügyében, nincs olyan romákat érintő téma, amelyért komolyabb konfliktust vállalna. Ideális terepen dolgozik, tanulatlan, nincstelen, kiszolgáltatott és könnyen befolyásolható emberek vannak rábízva, de ne tévedjünk: sokan visszaélnek ezzel nem cigány közösségekben is.
