Sikerült rávennem egy telefoninterjúra egy neves amerikai kampányszakértőt a minap. Négy évvel ezelőtt már beszélgettem vele, így felkészülésként előkerestem az akkor készült cikket. Visszaolvasva pedig ledöbbentem: Barack Obama és Mitt Romney 2012-es párharcában szinte elvesztek a részletekben, amikor a gazdaságról, az iraki és afganisztáni háborúkról, a munkanélküliségről, az egészségügy reformjáról vagy a kampányszabályozásról vitáztak. Mindkét csapat kidolgozott programokkal házalt.
Az idei amerikai elnökválasztási kampányban pár szavas mondatokra lehet szűkíteni az aspiránsok üzeneteit. Donald Trump mindenütt ugyanazt ismételgeti. „Kerítést a mexikói határra!" „Barátkozzunk Putyinnal!" „Csapjunk oda Kínának!" „Hillary halálos beteg!" „Hillary hazudik!" És a másik oldal sem különb, mert Clinton főként Trump személyiségéről beszél. Arról, hogy rasszista, felkészületlen, lobbanékony, megbízhatatlan, és fogalma sincs, hogyan kell egy országot irányítani. Vagyis: „Trump életveszély!"
A republikánus kampánycsapat ugyan feldob fontos témákat, amelyekkel Amerika évtizedek óta küzd, de kidolgozott javaslatok nincsenek jelöltjük szavai mögött, így társadalmi vita sem nagyon indulhat. Trump elmondása szerint számára az egyik legfontosabb kérdés az illegális bevándorlás, de azon kívül, hogy a tizenegymillió tartósan, ám papírok nélkül az Egyesült Államokban élő migráns ellen uszít, nem sokat árul el arról, milyen sorsot szánna nekik. A déli határon felhúzandó fal ötletét saját hívei sem veszik komolyan. Kulcsfontosságú kérdés a középosztály helyzete és a jól fizető munkahelyek visszacsábítása külföldről, ám Trump itt sem mond többet annál: bízzátok ide, megoldom! Ha elárul bármi konkrétumot, azt is visszavonja: egyik nap kitoloncolna minden illegális bevándorlót, másnap már „humánus elbánást" ígér nekik.
