Ha az ellenzék nem szavazza meg az alkotmánymódosítást, a kormány az emberekhez fordul – mondta Rogán Antal. Nagyon helyes, de vajon mi váltotta ki ezt az eddig jól titkolt vágyat a Fideszben a nép szava iránt? Valószínűleg az, amit az elmúlt hetekben tapasztaltak: az MSZP egyértelműen elutasította a NER-rel és így a fennálló rendszerrel kapcsolatos együttműködést, ami nagyon helyes több okból is. Elsősorban azért, mert a Fidesz–KDNP, vagyis az Orbán Viktor és Kövér László által 2010-ben végrehajtott „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás" tagadja a szociális igazságot és a polgári szabadságjogokat. Magyarországot tévútra vitték, ahonnan napról napra nehezebb lesz visszatérni a szolidáris és demokratikus Magyar Köztársasághoz.
Az MSZP-t ráadásul most mindenki ki akarja szorítani. Egyrészt az önmagát az Orbán utáni korszakra kormányváltó erőként építő Jobbik – ijesztő távlatokat nyitva – akarja eltávolítani az MSZP-t az alternatívát jelentő pozícióból. Másrészt a demokratikus ellenzék vezető szerepére törekvő DK akarja erről az ellenzéki térfélről kiszorítani az MSZP-t, megakadályozva ezzel, hogy kialakuljon egy pártokon túlmutató demokratikus kormányzati alternatíva, amely a szegénység felszámolásával és a demokrácia visszaállításával biztosítaná Magyarország jövőjét. Így hát épp ideje volt, hogy az MSZP újra karakteresen megfogalmazza politikai pozícióját, amit, remélem, minden politikusa maradéktalanul képvisel. Csak az ilyen karakteres és világos álláspont lehet az alapja egy új választási mozgalom létrehozásának és alapfeltétele egy választási párt felépítésének is.
Az MSZP az elmúlt napokban világossá tette, hogy nem vesz részt az alaptörvény módosításában és a Fidesz által jelölt közjogi szereplők megválasztásában, csak az alkotmányos rendszer átfogó, a demokráciát helyreállító talpra állításában, korrekciójában. A részvétel elutasítása azt is jelenti, hogy az alaptörvénnyel kapcsolatos vitában módosítókat sem nyújt be – viszont kommunikálja az alternatív javaslatait, ha szükséges. Nincs ugyanis kormányzati és „alkotmányos” kötelezettsége egy ellenzéki pártnak, a „konstruktív” ellenzékiség pedig értelmét vesztette a NER-ben. Helyes az is, hogy az MSZP még egy elvileg kedvezőnek tűnő alku lehetősége ellenére sem vesz részt olyan intézmények és testületek tagjainak jelölésében, amelyek a jelenlegi formájukban önmagukban is felborítják a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ha a hatodik alaptörvény-módosítást mégis elfogadná a parlament, nyilván szükségessé válik „alkotmányos” tiltakozási formát választani. Ilyen látványos tiltakozás lehet a parlamenti tisztségekről való lemondás.
