galéria megtekintése

Toldozgatnak

Az írás a Népszabadság
2014. 08. 22. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

Azt azért nagyon megköszönném, ha valaki elmagyarázná, örökségvédelmi szempontból mi a különbség a rakpart és a Lánchíd között. Mert kell, hogy legyen, hiszen pár éve a budai alsó rakpart kiszélesítése bukott el amiatt, hogy a világörökség védelmén őrködő civil szervezet nyertes pert indított a változatlan látványért.

Sok a turista, kiszélesítenék a járdát
Sok a turista, kiszélesítenék a járdát
Móricz-Sabján Simon

Most viszont, amikor a Budapesti Közlekedési Központ úgy határozott, hogy majd a duplájára szélesíti a Lánchíd járdáit, az egész úgy vetődik fel, mint valami érdekes szemináriumi vitakérdés: Budapest egyik legjelesebb épített emlékéhez, amely egyedileg védett műemlék és a világörökség része, akkor most hozzá lehet toldani egy keveset, csak hogy több szelfiző turista férjen el rajta, avagy sem?

Félreértés ne essék, nem gondolom azt, hogy ez valami olyan tabutéma lenne, amelyről szót sem szabad ejteni. Az viszont kétségtelen tény, hogy úgy húsz évvel ezelőtt, amikor az ismert üdítőital-gyártó kikérte a fővárostól a Lánchidat, hogy az aktuális karácsonyi reklámkampányához igazodva pirosba és fehérbe öltöztesse, a közgyűlés illetékes értékvédelmi bizottsága lakonikusan közölte, hogy kösz, nem, és a beszélgetés ezzel véget is ért. Mert a város arra hozta létre ezt a testületet, hogy az épített értékek használatáról és védelméről döntsön. Ha nemet mond, akkor azt.

 

Ezzel szemben most az a hír, hogy a BKK felvetette a híd kiszélesítését, a műemléki tervtanács kategorikusan kijelentette, hogy az ötletet ellenzi, az elképzelés pedig nem került le a napirendről. És ami azt illeti: tulajdonképpen azon lepődtünk volna meg, ha lekerül. Hiszen az elmúlt ciklusban a Fidesz egyik legmarkánsabb kulturális tette volt, hogy felszámolta az örökségvédelemnek azt a rendszerét, amelyet nem mellékesen ő maga növelt vízfejjé a legelső kormányzása idején.

A kétharmad már megelégelte, hogy régészek pepecselnek ott, ahol sebtében építkezni vagy épp szántani-vetni is lehetne, és beleunt abba, hogy bizonyos épületek éppen ott emelkednek kikerülhetetlenül, ahol. Észlelhetetlenné gyöngítette tehát az örökségvédelem hatósági jogosítványait, az általa felépített megahivatalt pedig olyan ügyesen szeletelte le, hogy ember legyen a talpán, aki eztán állami segítséget tud kapni bármilyen rombolás megakadályozásához.

Annak a kétségtelenül létező problémának, hogy a Lánchídon a sok évtizede tapasztalható járműdugó mellett mára szüntelen gyalogosdugó is kialakult, egyébként számos megoldása lehetne. Megépülhetne a régóta tervezett gyalogoshíd, vagy épp a Belváros széles körű forgalomcsillapításához kapcsolódva neki lehetne fogni olyan régi álmok megvalósításának, mint a közúti alagút a Duna alatt, vagy a gépkocsik kitiltása a Lánchídról.

Igen, mindegyik drága megoldás, távlatos gondolkodást, alapos tervezést, az állammal való szoros együttműködést igényel. És ennél kétségkívül egyszerűbb megtoldani a járdát, legyintve minden ellenvéleményre. Pláne, hogy most már az ilyen megoldásokhoz vagyunk hozzászokva.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.