A felmérések ismertetését követően hosszú szünet állt be az adatszolgáltatásban. A szerkesztők nem mondtak semmit a stúdióban ülőknek, akik nem állhattak fel az asztaluktól, mobiltelefonjuk pedig kikapcsolva lapult a zsebükben. Hírközpont helyett inkább egy felső kategóriás óvóhelyre kezdett emlékeztetni a stúdiónak ez a sarka.
Ellenben nagy élet folyt a túlsó oldalon. Forró csákányváltással követték egymást a neves vendégek. Közös jellemzőjük, hogy egyikük sem volt már aktív politikus, ám egyöntetűen támogatták a magyar karizmát. Oda- és visszamenőleg egész életükben. Egyikük olyan mértékben tette már túl magát a köztársasági elnöki poszt elszalajtásának traumáján, hogy ezúttal csak futólag hozta szóba ezt a sérelmét. A választás éjszakáján a magyar népi géniusz feléledéséről szóló cikkéből olvasott fel, hiszen az mindig aktuális. Mint közismert, ezt a szöveget titokban írta egy fekete Volgában, és csak véletlenül adták ki még abban az évben. Utána következett a volt miniszterelnök, aki sosem nyert választást. Megfontolásra ajánlotta a királyság újbóli bevezetését, hátha akkor kevesebbet kellene bíbelődni a választási eredményekkel.
A fordulat éjjel 11 óra után állt be. A szerkesztő jelezte, hogy baj van: a Karizma lekókadt. Mostanra az egész ország tudta, hogy a kormánypárt vesztett. A leforrázott műsorvezető rövidre fogta a kínlódást a meglepett elemzőkkel. Amúgy is Z. és a kollégák inkább tájékozódni szerettek volna, hátrahagyva az izolációs kamrát.
Éjféltájt a stúdióból szabadulva a kormánypártot imént még buzgón támogató szakértő beugrott a televízió udvarán várakozó egyetlen taxiba. Hisztérikus sikollyal mondta be a választást megnyerő ellenzéki párt székházának címét, és azonnal buzgó telefonálásba fogott.
– Kevesen voltak, sokan maradtak – kommentálta a jelenetet az óvatosabb kolléga.
– Azért ez mégis felháborító, nem? – kérdezte Z.
– Ugyan, kell ilyen figura is. Idővel visszajön hozzánk, akkor majd kérünk tőle valamit – válaszolta a férfi. Még mindig mosolygott. Aztán azt kérdezte: – Elvigyelek? – és a saját kocsijára mutatott a parkolóban.
– Mi a Karizmánál nagyra értékelnénk, ha egy ilyen helyzetben odajönnél.
– Azt hiszem, ez nem lenne helyes – nyögte ki a zavart Z.
– Hogyhogy helyes? – kérdezte megütközve az önjelölt mentor. Mosolya eltűnt. Néhány másodpercnyi gondolkodás után hozzátette: – A pályán mindig két csapat van. Vagy az egyikben, vagy a másikban játszol. Nincs több verzió.
Azzal elindult a kocsijához.
– És ha mégsem választom egyik csapatot sem? – kiáltotta utána Z.
A férfi visszafordult. Komoly arccal felelte: – Akkor nem vagy a pályán.
