Júliusban – amikor a migrációs krízis még nem volt ennyire súlyos – kijelentettük, hogy önkéntesen befogadunk kétezer szíriai és eritreai menekültet.
Az elmúlt húsz évben országunkban közel 90 ezer csecsen töltött el hosszabb-rövidebb időt, hiszen számukra Lengyelország volt az első útjukba kerülő biztonságos állam. Szolidárisak voltunk velük, mert
történelmünk során sokszor magunk is külföldön leltünk menedékre a saját országunkban tomboló háború és elnyomás elől.
Ugyanígy szolidaritással fogadjuk azt a több ezer ukrán migránst is, aki – érthető módon – nem csupán a háború elől menekül, hanem új és jobb élet reményében érkezik hozzánk.
A helyzet alakulásától függően a jövőben is szolidárisak leszünk az újonnan érkezettekkel, a kvótákról szóló vitáról pedig azt tartjuk, hogy az csak egy félmegoldásról szól. Mindenekelőtt meg kell erősítenünk határaink védelmét a káosz további növekedésének megakadályozása, a határok teljes lezárásának és a határ menti brutális összetűzéseknek az elkerülése végett.
Még az eddig teljes nyitottságot hirdető országok is rövid időn belül belátták, hogy a probléma nagysága meghaladja lehetőségeiket. Éppen ezért jobban és hatásosabban kell együttműködnünk az Európai Unió szomszédaival. Betartatva velük a kiadatásról, a megbízható határellenőrzésről és a hatékony határvédelemről szóló megállapodásokat. Ennek érdekében jelentős mértékű támogatást kellene nyújtanunk infrastruktúrájuk, valamint rendvédelmi szerveik megerősítésére.
Alapvető fontosságú lenne befektetni a menekültek fogadására alkalmas központok létrehozásába, ahol azonosításukat és biztonsági szempontból történő ellenőrzésüket is el lehetne végezni, szétválasztva a tényleges menekülteket a gazdasági migránsoktól. E cél elérése érdekében sürgősen szükség lenne az ún. biztonságos országok közös listájának létrehozására, világos kritériumok szerint.
A fenti javaslatok nagy részét tartalmazta az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek a legutóbbi kiáltványa is, most azonban gyorsan és hatásosan kell cselekednünk. Támogatásban kell részesíteni a varsói székhelyű és az uniós határok védelmével foglalkozó Frontex ügynökséget is, amelynek fokozottabban jelen kellene lennie a kritikus helyszíneken. Egy másik fontos feladat azon országok stabilizációjának az elősegítése, ahonnan a menekültek elindultak.
Nem kizárólag humanitárius és fejlesztő jellegű segítségre lenne szükség, hanem a konfliktusok megoldása érdekében tett hatványozott erőfeszítésekre is, különösképpen Szíria és Líbia esetében. E különleges feladattal az Európai Tanács elnökének, Donald Tusknak és az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek kell megbirkóznia. Az Iszlám Állam aktivizálódásával és az ukrajnai konfliktus kiéleződésével párhuzamosan egyre több szó esik arról, hogy az „instabilitás íve” alakult ki Európa délkeleti határai mentén.
A menekültek ellenőrizetlen hullámával ez az instabilitás elérte határainkat, s minket ez meglepetésszerűen és készületlenül ért.
Minél hamarabb ki kell javítani ezt a hibát.
Beláthatatlan következményekkel járhat, ha ezt nem tesszük meg. Nemcsak magukról a menekültekről van itt szó, hanem az ellenőrizetlen beáramlásukkal járó politikai, gazdasági és elsősorban társadalmi következményekről. Hiszen kisebb vagy nagyobb mértékben az unió mindegyik tagállamában jelen vannak azok a politikai erők, amelyek a populizmuson keresztül a társadalmi ellentétek és fóbiák felerősödését kívánják elérni.
Ha ma hiányoznak a hatásos, bátor ötletek és döntések, akkor
az nekik nyitja meg a hatalomhoz vezető utat holnap.
Néhány nappal ezelőtt német kollégám, Frank-Walter Steinmeier kijelentette, hogy Lengyelországnak és Németországnak együtt kéne működnie az EU migrációs politikájának megoldása érdekében. Erre jó okaink vannak, hiszen országaink és nemzeteink az elmúlt évtizedekben mintaszerűen mutatták be, hogyan válthatja fel egyetértés, együttműködés és baráti, szomszédi kapcsolat a korábbi ellenségeskedést.
Nem engedhetjük meg, hogy a migrációs krízis megossza és elidegenítse egymástól Európa nemzeteit. Inkább a szolidaritás és a közösség kategóriáiban gondolkodunk, mint az elosztandó kvótákban, amelyek ma már minden bizonnyal nem is aktuálisak és nem is elégségesek. Mindenekelőtt azokat a gyors és hatékony lépéseket kell megtennünk, amelyek reális esélyt nyújtanak a krízis megoldására, nem pedig elmélyítik vagy elnyújtják.
Ezt a cikket lapunkkal egy időben közli (a többi között) a lengyel Gazeta Wyborcza, a német Frankfurter Allgemeine Zeitung, az olasz Corriere della Sera, a cseh Lidové Noviny és a szlovák Hospodárske Noviny.
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
