Lánczi szerint sok-sok meghatározása létezik a korrupciónak, az viszont nem tartozik közéjük, hogy „ha a nemzeti érdekért teszünk ezt vagy azt, az eleve korrupció". Vagyis, amit ők tesznek, az a nemzeti érdek, ergo nem korrupció. Erre tényleg nem lehet azt felelni, hogy ti okosan csináljátok, hiszen rendszerré építitek a korrupciót, mi viszont bután csináltuk, mert a mi korrupciónk szétrohasztotta a struktúráinkat.
Lánczi szavai rímelnek Tellér Gyula közel két éve megjelent rendszermagyarázó esszéjére. Ezt olvashatjuk benne: „A nemzeti rendszert építő kormány számára a klientúraszerű szerkezet puszta járulékos elem, egyfajta politikai »anyaméh« az új teljesítménynyújtó társadalomrész megformálására és megőrzésére... Ami viszont nem nevezhető politikai klientúraépítésnek." Megint: a mi korrupciónk nem korrupció, hanem nemzeti érdek – a mi klientúránk pedig valójában a „teljesítménynyújtó társadalomrésszel" várandós.
Nehéz belekötni valakibe, ha nem is tagadja azt, amin rajta akarják kapni, csak éppen egészen másnak mondja. Végső soron azok a hibásak, akik korrupciót kiáltanak, mert földhözragadtan anyagiasak. „Az emberből csak a gyomrot látják", ahogy Orbán mondta minap. Ellentétben azokkal, akiknek szeme előtt csakis a nemzeti érdek lebeg. Ennek beteljesítése követeli meg tőlük, hogy jól járjanak.
Kicsit továbbgondolva, Orbán kötcsei mondatait is ide idézhetjük. Már több mint hat éve annak, hogy arról beszélt, a nagy kormányzó párt „a maga természetességével" képviseli a nemzeti ügyeket.
Talán emiatt sem elégedett mindenki azzal a magyarázattal, miszerint az 1989–1990-ben létrejött demokratikus rendszer létezik, csak éppen 2010-től új rezsim épült ki.
Lánczi és Tellér szavaiból egy nagyon is új rendszer körvonalai rajzolódnak ki. Ez a harmadik köztársaságra annyiból emlékeztet, hogy rendszeres választásokról beszélhetünk, s fennmaradtak a demokratikus intézmények. Amelyeknek vezetőiről azonban Orbán büszkén mondta el pártja kongresszusán: „mi adtuk" őket. A rendszer, ha ugyan megmaradt, úgy maradt meg, hogy minden személyi és tartalmi elemében, céljában, működésében és viszonyítási pontjában megváltozott.
Tényleg többről van szó mint korrupcióról, mert van mögötte – vagy belőle következik – egy politikai-társadalmi stratégia, akár tetszik ez a stratégia, akár nem. Aki egyszer komolyan versenyre hívja ki a rendszert, annak tényleg nem elég „jól kommunikálva" a korrupcióról beszélnie. Politikai tudásra, képességre és cselekvésre is szüksége lesz. Első helyen pedig arra, hogy ezt felismerje.
