Óvodába jártak, amikor el kellett volna indulnia az új rendszerű oktatásnak: ez lett volna az intézmények saját pedagógiai programjaira és azon belül a tanárok által kidolgozott egyedi tantervekre épülő, a tudás meglétét „kimeneti” módon, azaz záróvizsgákkal ellenőrző, merőben új szemléletű iskola.
S bár akkoriban még éveket szánt az állam az ilyen rendszerszintű változtatásokra, az 1998-ban hatalomra került első Orbán-kormány ezt sem találta elégnek – előbb elhalasztották a NAT bevezetését, aztán kerettantervekkel siettek az önállóságot lehetőség helyett tehernek érző pedagógusok segítségére.
A múlt héten elballagók akkor kezdtek el iskolába járni, amikor újfent a reform hívei ragadták kezükbe a gyeplőt. Nekik már írhattak szöveges értékelést a bizonyítványukba és nehezebb volt őket osztályismétlésre buktatni. De miközben kijárták az általános iskolát, a fejük felett nem szűnt a csatározás.
Bár az állam a legkülönfélébb adminisztratív eszközökkel igyekezett elérni, hogy az adókból fenntartott iskolarendszerben mindenkinek egyformán jó minőségű oktatás jusson, érdemi változás nem történt: maguk között tanultak, akik előnyöket, és azok is, akik hátrányokat kaptak odahaza útravalóul. Legfeljebb annyi történt, hogy az önkormányzatok mind több iskolát passzoltak át a tehetősebb egyházaknak. A ma érettségizők jó része már egyházi fenntartású gimnáziumban gyürkőzik neki az irodalomdolgozatnak.
A többieket a kötelező hittan-erkölcstan vagy az egyetlen tankönyvből tanított egyféle tanterv még nem érintette, és az iskolájuk államosítását is talán csak abból vették észre, hogy hirtelenjében más lett az igazgató, és tanév közepén nyugdíjba ment egy-két tanáruk. Tizenhat évesen, ha akartak volna, ők már akár ki is szállhattak volna az egészből. De most bizonyára a továbbtanulásra készülnek.
Amikor felső tagozatosok lettek,még úgy nézett ki, az egyetemen tandíjat kell majd fizetniük. Az ország ezt aztán szerencsésen lenépszavazta, de mikor már középiskolába jártak, hirtelen azzal szembesültek, hogy majd a képzésüket az utolsó krétáig és villanyszámláig nekik maguknak kell finanszírozniuk.
Most meg éppen úgy van, hogy akár az állam pénzén is járhatnak egyetemre, feltéve, hogy nem bizonyos tiltott szakmák közül választanak. Talán már sejtik: hogy mindez hogyan is lesz valójában, arra az őszi választási szezon után lesz érdemes visszatérni.
