Az igazi baj az, hogy a kormánybuktatónak szánt, grandiózus népszavazási kísérlet is úgy megy majd a levesbe, hogy az állampolgárok zöme még csak tudomást sem szerzett a kezdeményezésről. Mire a március 15-i kormányellenes tüntetésen egyébként példásan összefogó demokratikus erők tizenkilenc kérdéséről egyáltalán el lehetett volna kezdeni beszélni, a Nemzeti Választási Bizottság villámgyorsan lesöpört az asztalról tizenhatot.
A nagy ötlet végeredménye tehát valami meglepő zagyvaság: lehet kezdeni az aláírásgyűjtést három egymáshoz sehogy és a jelen időhöz is csak alig kapcsolódó ügyben. Tankötelezettség, gazdasági kamarai hozzájárulási díj, politikusi vagyonnyilatkozat.
Mindezt egy olyan országban, ahol a Fidesz által gondosan szétreszelt jogszabályoknak hála abban a valóban közérdeklődésre számot tartó kérdésben is esélytelen népszavazást tartani, mint a boltok vasárnapi nyitva tartása. Már csak ez az utóbbi tanulságos eset is felveti a kérdést: még mindig jó ötletnek tűnik-e, hogy miközben tapintható a feszültség és az elégedetlenség az országban, a demokratikus erők 19, egyenként fontos, de jogászi nyelven megfogalmazva az átlagválasztó számára merőben érthetetlen kérdéssel öntötték nyakon a végre „eredményt” váró Orbán-elleneseket?
