Tíz éve van velünk. És még jó ideig marad is. Elkúrtuk, meg a böszmeség. Kultikus szavak. Rövidebbek, mint az a legújabb aranyköpés, hogy elveszítette közpénz jellegét. De hosszabbak, mint a geci.
Trágárságba fúló elkeseredés. Olyasmi, amit nap mint nap sokan átélnek ebben az országban. Az őszödi beszéd beleégett a magyar köztudatba.
Nyelvészek is elemezték. Egyesek a végre kimondott igazság hőseként ünneplik máig, mások a rácsok mögött látnák az őszödi beszélőt.
Bő 15 évvel a békés rendszerváltás után az őszödi beszéd publikálása olyan politikai erőszakot produkált, amit ez az ország utoljára 1956-ban élt át. Elemi erővel törtek fel olyan elfojtott indulatok, amelyekről addig tudni se lehetett. Budapest egyes részei csataterekké váltak. Gyenge kormányt már a taxisblokád alatt is látott a közvélemény, de a hidak lezárása, a CB-rádióval szervezett kis lázadás mai szemmel jámbor villámcsődületnek tűnik a tévé ostromához, a felgyújtott épülethez képest.
Őszöddel folytatódott, sőt, elmélyült a pár évvel korábban elindult árokásás. Mi itt, ti ott. Barátságok, családi kapcsolatok, szerelmek mentek tönkre a szekértábor-mentalitás miatt.
Tíz év távlatából úgy tűnik fel, Magyarország akkor egy világtrend előfutára volt. A polarizációé, a szélsőségek térnyeréséé. A 2008-as pénzügyi válság hatása azért is volt pusztító, mert a sérthetetlenség illúzióját rúgta szét páros lábbal. Magyarországon például azt a széles körben elterjedt és elterjesztett hamis érzést, hogy a svájci frank védettséget ad.
Hasonló illúzióromboló ereje volt 2001. szeptember 11-nek is. Terrorban addig is volt bőven része a világnak, de a New York-i felhőkarcolóknak nekivezetett repülőgépek új minőséget jelentettek. A biztonságérzet mélyen gyökerező szövetét kezdték szétszedni.
Komikus azt hallani az őszödi beszélőtől, hogy ellenségei és árulói akadályozták meg, hogy Ausztriához zárkóztassa fel az országot. Ez is régi illúzió, a vasfüggöny lehullása, a Lajtán túlról hazahozott Gorenje-fagyasztók korszaka után szintén széles körben terjedt, hogy Ausztria lesz itt tíz éven belül. Nem lett, de nem is lehetett volna. Az irigyelt nyugati szomszéd gazdaságilag sokkal jobban áll, több tízezer magyar munkavállalónak nyújt megélhetést. De az államfőválasztás ott is a felszínre hozta a szétforgácsoltságot, a frusztrációt. Kettévágta a mintaországot.
S jó ideig így is marad, mert a menekültválság egy újabb illúziót rombolt szét. Azt, hogy Európa távol tarthatja magát a Közel-Keletet, Afrikát és némiképp Ázsiát is sújtó válságoktól, háborúktól, a klímaváltozás gyilkos következményeitől. A XXI. századi népvándorlás a nemzeti identitás és a kultúra érzékeny területein tölt el sokakat félelemmel. A problémákat a hagyományos pártok, így az évtizedeken keresztül működő nagykoalíciók egyre kevésbé képesek kezelni. A populisták előretörése viszont a nyitott társadalmak híveit is radikalizálják. A polgári társadalmakban szekértáborok alakulnak. Kezdik ők is elkúrni.
