galéria megtekintése

Titokba rejtve

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 13. számában
jelent meg.


Lencsés Károly
Népszabadság

Hivatalosan fogalmunk sincs róla, hogy mivel vádolták a volt főtitkosszolgát, aki viszont jól jött ki a perből, hiszen a napokban jogerősen felmentették a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól. Igaz, miután az egész eljárást államtitokká minősítették, azt sem tudhatjuk, mit nem követett el. A Btk.-ból legfeljebb annyit lehet kiszálazni, hogy ötven- és ötszázmillió forint közötti kár okozását akarták a nyakába varrni.

Laborc Sándornak máskor nem volt ekkora szerencséje, mert korábban jogosulatlan titkos információgyűjtés miatt jókora pénzbüntetést kapott, ráadásul lefokozták. De hogy kiről és milyen adatokat gyűjtött jogosulatlanul, azt nem árulták el. És a dolgok pillanatnyi állása szerint a viszonylag fiatal honfitársainknak van csak reményük arra, hogy valaha belelássanak Szilvásy György egykori titkosszolgálati miniszter kémkedés miatt ugyancsak zárt ajtók mögött folyó perének részleteibe.

Nekünk annyival kell beérnünk, hogy van egy állítólag hazaáruló politikusunk. Az első fokon kiszabott két év börtön viszont arra enged következtetni, hogy csupán egy kicsit kémkedett – vagy nagy politikai lufi az egész. Laborc kapcsán is csak a sötétben tapogatózhatunk, és az sem segít a tisztánlátásban, hogy őt az ellene indult eljárások végén hol felmentik, hol meg elítélik. Mindenki jobban járna, ha nem kellene találgatnunk, mi a fenét műveltek 2010-ig a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Vagy mit művelnek a bűnüldöző hatóságok azóta…

 

Mondja már meg végre valaki: milyen különösen fontos közérdek indokolja – ez a minősítés feltétele –, hogy titokban maradjanak korábbi állami vezetők állítólagos rémtettei? Ha csak az nem, amire Finszter Géza kriminológus gondolhatott jó pár éve, amikor papírra vetette: „A titkos igazságszolgáltatás nem igazságszolgáltatás, hanem az önkény terepe.”

Nem mellesleg az emberi jogok európai egyezménye meg azt mondja ki, hogy „az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni”. Annak része az indokolás is, és ha – legalább főbb vonalaiban, a valóban érzékeny információkat mellőzve – nem ismerhetjük meg a vád tárgyává tett cselekmény részleteit, a bíró sági rendszer működése feletti egyetlen jogállami kontroll, a nyilvánosság ellenőrző szerepe sem érvényesülhet. Az pedig tényleg maga az önkény állandó veszélye.

Egyébként a büntetőeljárási törvény is úgy fogalmaz, hogy az ítélet indokolása – a kifejezetten államtitoknak minősülő adatok kivételével – nyilvános. Ebből elég nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a publikum érje be a tényállással (a vádlott kémkedett) és a kiszabott büntetés ismertetésével (két évet kapott). A bírák azonban – nem utolsósorban az egyszerűség kedvéért – ezt az utat járják, szembemenve jogszabállyal és nemzetközi egyezménnyel egyaránt.

A taláros emberek tehát legalább részben eloszlathatnák a homályt, hogy megértsük végre, mi történik a színfalak mögött. Mert nem mindegy, kinél van a nagyobb vétség: a vádlottnál vagy a vádlónál. Ez nemigen lehetne államtitok.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.