A nagyüzem kerítésére erősített tábla az Európai Unió zászlajával jelzi, hogy a tábor helyén működő sertéstelep az EU támogatását élvezi. A cseh kormány döntése szerint pár száz méterre innen a tömegsírok fölé állítanának egy szerény kis emlékművet, nehezen elérhető helyen, szántóföldek között.
Mit üzen nekünk Lety emlékhelyének meggyalázása? Azt, hogy megpróbálják eltörölni a múltat, mely így nem is múlik el. Azt, hogy bizonyos emberek sorsát és szenvedését elnyeli a közöny. Azt, hogy az egykori népirtás kezelése és a mai rasszista erőszak között összefüggés van.
De ez a mező mesél nekünk az emlékőrzés iránti elkötelezettségről is. Méltóságról és szolidaritásról, amellyel az emberi jogok roma és nem roma harcosai megszervezték erre a helyre az első összeurópai emlékünnepet. Tizennyolc ország képviselői vettek ezen részt, hogy kifejezzék közösen eltökélt ragaszkodásukat a demokrácia értékeihez. Ily módon vált a meggyalázott Lety Európa jelenkori történelmének részévé.
Kontinens-szerte követnek el erőszakos támadásokat romák ellen. Ez olykor fizikai erőszakot jelent lincselésekig, gyilkosságokig bezárólag. Máskor lakóhelyi szegregációt, bizonyos esetekben falakkal elzárt, az áram- és vízszolgáltatástól megfosztott lakótömböket. A rasszizmus jelen van a sztereotip előítéletekkel szennyezett közbeszédben, nem beszélve irányadó személyiségek, kivált választott tisztségviselők vagy akár miniszterek gyűlöletkeltő beszédeiben.
A rasszizmus politikai lépésekben is megnyilvánul, az etnikai alapú kitoloncolásoktól az élet minden területén érzékelhető hétköznapi diszkriminációig. Gyakran kirekesztik a roma gyerekeket az iskoláztatásból, vagy szegregált, gyenge iskolákba kényszerítik őket, és ezzel lerombolják a jövőjükkel kapcsolatos minden reményüket. A faji megkülönböztetés mindig és könyörtelenül együtt jár az alávetett társadalmi helyzettel.
Erre a végzetes folyamatra a mi civil válaszunk: a roma büszkeség. Egyenlőséget és méltóságot Európában: ezzel a céllal szervezzük meg negyedik alkalommal közösen és lelkesen több mint tizenöt országban a roma büszkeség napját október 5-én. (Magyarországon két héttel később, október 19-én lesz a roma büszkeség napja. – A szerk.) Ennek a megmozdulásnak az alapja a szolidaritás.
Az a szolidaritás, amellyel szerte Európában milliók csatlakoznak helyi és országos, egyéni és közös kezdeményezésekhez a rasszizmus és a diszkrimináció ellen. A roma büszkeség napja nem lenne, ha nem volna meg szerte Európában a kontinens polgáraiban a megingathatatlan ragaszkodás az emberi jogokhoz és a demokrácia értékeihez.
A roma büszkeség napján szeretnénk reményt adni a fiataloknak: küzdünk azért, hogy érvényesüljön a színvonalas iskoláztatáshoz való joguk, részesüljenek olyan oktatásban, mely lehetővé teszi számukra, hogy megtalálják az útjukat, felépíthessék az életüket a rasszizmus fojtogató fenyegetésétől szabadon.
Az élet és a halál méltóságát is szeretnénk helyreállítani. Igyekszünk meggyőzni a cseh kormányt, hogy helyeztesse át máshová a sertéstelepet, gyógyítsa be ezt a fájdalmas sebet az áldozatokra emlékezők lelkén. Szeretnénk megszilárdítani a szolidaritás hálózatát, hogy az igazi védőhálóként szolgáljon a rasszizmus ellen, és előrébb vigyen egy egyenlőségelvű társadalom felé.
Nem kevésbé fontos, hogy az európai, országos és helyi hatalmakat rászorítsuk, hogy elkötelezetten és aktívan tegyék meg, támogassák, bátorítsák, szorgalmazzák azokat a politikai lépéseket, amelyek véget vethetnek a faji és a társadalmi diszkriminációnak. Végezetül pedig szeretnénk, ha a roma büszkeség napja örömünnepe lenne annak a sokszínű roma kultúrának, annak a sokféle roma identitásnak is, mely évszázadok óta az európai kultúra, az európai identitás szerves része.
Mindenkit várunk, gyűljünk össze október ötödikén, a roma büszkeség napján Európa sok-sok országában, és ünnepeljük a roma kultúrát és az emberi jogok, az emberi méltóság Európáját.
A szerző a European Grassroots Antiracist Movement (Európai Antirasszista Mozgalom, EGAM) elnöke, 26 európai ország antirasszista mozgalmainak képviselői, Magyarország részéről: Setét Jenő, az Ide tartozunk! csoport szervezője, Farkas János, a gyöngyöspatai cigány kisebbségi önkormányzat elnöke és Muhi Erika, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) elnöke
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
