galéria megtekintése

Tétlenek bűne

3 komment


Borbély Zsuzsa

A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak – Edmund Burke (1729–1797) brit államférfi és filozófus gondolata ma is érvényes. Különösen annak kapcsán, hogy a minap halt meg Winston Moseley, az a szadista szexuális ragadozó, aki 1964-ben elkövette az amerikai közvéleményt sokkoló Kitty Genovese-gyilkosságot.

Kitty Genovese 1964. március 13-án hajnalban munka után tartott hazafelé New Yorkban, amikor egy férfi kétszer hátba szúrta. A 28 éves lány az autójától a házuk alig száz méterre lévő bejáratáig próbált eljutni. Hiába kiabált segítségért, senki sem mozdult, pedig a szemközti ház lakói kinéztek a hangoskodásra.

A támadó tíz perccel később újra lecsapott. Torkon szúrta, majd brutálisan megerőszakolta áldozatát. A lány a kórházba szállítás közben belehalt abba a 17 késszúrásba, amit Winston Moseley ejtett rajta.

 

A közeli házak lakói közül, ahogy az a nyomozás során kiderült, sokan hallották a dulakodást, néhányan látták is. Ennek ellenére csak ketten értesítették a rendőrséget. Az első esetben a diszpécser annak alapján, hogy a támadó elfutott, az áldozat pedig elindult haza, nem küldött járőrt a helyszínre. A szemtanúk azzal védekeztek, tartottak tőle, hogy ők is bajba kerülnek, azt hitték, más már hívta a rendőrséget, vagy nem gondolták, hogy komoly a dolog.

Két héttel később Martin Gansberg a The New York Timesban írt cikkében szembesítette az amerikai közvéleményt az esettel és tette fel a kérdést: miért nem segített senki? Harminchét polgár hallotta a lány sikolyait vagy látta a támadást, mégsem szóltak a rendőrségnek. Az írás lavinát indított el. Az amerikaiak megdöbbentek saját magukon. Jóravaló emberek nem cselekedtek helyesen. A nagyvárosi érdektelenség szimbólumát látták a történtekben. Sokan feltették maguknak a kérdést, mit csinálnának ilyen helyzetben.

Kitty Genovese neve az Egyesült Államokban olyan hívószó lett, amit minden pszichológus ismer. Kutatások sorát indította el a szemtanúk viselkedésének megfejtése. Fontos szerepe volt a bystandereffektus és a felelősség megoszlásának kutatásában, annak feltárásában, hogy minél többen tanúi egy olyan helyzetnek, ahol cselekedni kéne, annál kisebb a valószínűsége, hogy valaki tesz valamit.

Mi történik azonban, ha egy egész közösség tud róla, hogy mi folyik, de mindenki lapít? Elégtétellel emlegetjük a katolikus egyház pedofilbotrányaiban folyó vizsgálatokat, miközben mindenki tud arról, hogy melyik  pap környékezte meg a ministránsfiút, amiért két faluval odébb helyezték. Melyik fiatal tanár ad külön­órákat a kiválasztott diáknak, akivel kézen fogva jár? Mi történik a professzor által az intézetis fiúknak szervezett ott alvós bulikon? Melyik tantárgyból lehet az egyetemen a tétel helyett szobakulcsot húzni és így levizsgázni? És senki nem gondolja, hogy szólni kéne, mert létezik egy status quo. Falaz az egyház és a tanári kar, a szülők és az intézet, a falu.

Moseley-t a Genovese-gyilkosság után egy héttel elkapták, és beismerte két másik nő megölését is. Előbb halálra, majd elmeállapota miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 81 évesen halt meg a börtönben.

Amikor Albert Seedman rangidős detektív megkérdezte Moseley-t, hogy mert megtámadni egy nőt ennyi tanú előtt, a férfi annyit válaszolt: „Tudtam, hogy nem tesznek majd semmit. Az emberek sosem tesznek.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.