Szokatlan időpontban, a debreceni egyetem tanévnyitó ünnepén adták át Mocsai Lajosnak a díszdoktorrá nyilvánításáról szóló oklevelét.
A hírt színesítő kép, Czeglédi Zsolt (MTI) fotója beszédes. A rektor úr mosolyogva adja át az oklevelet. Mocsai lesüti a szemét. Ő tudja, amit tud. A kézilabdapályán nincs mese. Ott csak tényleges teljesítménnyel lehet eredményt elérni. Átvette a papírt, az oklevelet, mert ez kell ahhoz, hogy bekerüljön a tudomány oszlopcsarnokos világába. Ahová mások csak évtizednyi kitartó, kemény munkával, nemzetközileg igazolt tudományos teljesítménnyel juthatnak be. A kézilabdapályán Mocsai bizonyított, de ez egy másik pálya. Ezt Mocsai is tudja. Le is süti a szemét.
De nem ő, nem is a díjat átadó rektor a kép főszereplője. Az elnökségi asztal mögött áll egy fiatalember. A kép az előtérben álló két alakra fókuszál, a hátrébb álló fiatalember alakja enyhén homályos. Testbeszéde viszont egyértelmű. Díszes egyenruhában van, fejét lehajtja, nem néz az ünnepeltre, az ünnepi aktusra, nem mosolyog, mint a mellette álló ősz férfiú és a többi egyetemi méltóság. Úgy áll ott, mintha temetői szertartáson lenne, ahol egy jó barátját temetik, akire büszke volt, akire felnézett, aki példát mutatott neki és sok hozzá hasonló fiatalembernek.
