2. A politikai-katonai eszközök alkalmazása, beleértve a katonai csapásokat és az inváziót. Most két ilyen fegyveres antiterrorista akció is zajlik. Irak és Szíria területén az IS ellen, Jemenben a síita húszi lázadók megállítására.
A terror most főként iszlám öltözetben jelenik meg, de nem volt ez mindig így, s nyilván változik is még. Emlékszünk Gavrilo Princip és társai akciójára 1914 júniusában. Princip politikai (részben vallási) hátterű terrorsejt tagja volt, amelyet a szerb katonai hírszerzés hozott létre, azt pedig az orosz cári hatóságok támogatták. A huszadik század története zsúfolva van hasonló esetekkel, csak a nemzetközi megítélés változik attól függően, mennyire voltak sikeresek hosszú távon is a terroristák.
Ha Kubát leveszik a listáról az amerikaiak, azzal elismerik, hogy a szigetország kormánya már nem támogat terroristának nevezhető gerillákat Dél-Amerikában és Afrikában. Nem fegyverzi fel és képzi ki őket, ahogy egykor Che Guevara csapatát. Iránról ezt ma nehéz lenne elmondani, hiszen a libanoni Hezbollah, vagy a jemeni húszik szorosan kötődnek hozzá. De ugyanez állítható Pakisztánról is az indiai Kasmír kapcsán. Ukrajna Oroszországot nevezi terroristákat támogató államnak. És sok más országról elmondható ez, amelyek ellen a Nyugat nem tervez megtorlást. A nemzetközi jog a legkevésbé sem hatékony, mert nincsenek jól körülhatárolt, általánosan elfogadott normái. Felhatalmazás (ENSZ-től) csak ritkán van. És ez is kevés ahhoz, hogy felülírják az államok pillanatnyi érdekeit. A terrort elítélik. És ennyi. A világ zavarban van a vallási álca miatt, pedig a terror mindig politikai célokat, hatalmi és gazdasági érdekeket követ.
Látjuk, a terror ellen egységes, jogi normákkal rendezett államközi fellépés nem lehetséges. Mert mindig ott vannak az érdekelvű államok, érdekelvű diktátorok, amelyek, akik nem számolják az ártatlan áldozatokat, elpusztított kulturális kincseket. Csak az eladható és vásárolható javakat, nyerhető hatalmi befolyást mérik. A közel-keleti frontokon most ez történik.
