Ez a harc az alapértékekről szól, amiben a Nyugatnak kell felülkerekednie. A modern Európa a holokauszt és a II. világháború hamvain épült fel. E nagyszerű vállalkozás – valamint annak legfőbb háború utáni támogatója, az Egyesült Államok – értékeit a tolerancia, a sokszínűség és az emberi jogok alkotják.
Európának hatalmas tapasztalata van menekültügyekben. Az európaiak milliószám menekültek az erőszak és az üldöztetés elől a II. világháború alatt és után. Az 1990-es években egy népirtást előidéző konfliktus több százezer embert késztetett arra a volt Jugoszlávia területén, hogy északabbra keressen menedéket. A mostani közel-keleti exodus – százezrek menekülése az ott dúló háború és terror elől – csak a legújabb fejezet Európa menekültekkel kapcsolatos történelmében, hiszen az mindig is a menekültek célállomása volt.
Az USA több mint egy évszázada nyújt menedéket „a tömeg(nek), mely szabadságért zihál” – hogy Emma Lazarus költőnő szavait idézzük. Minden egyes újabb hullám érkezésével választ adtak a biztonsággal kapcsolatos félelmekre. A vietnami háború idején, illetve azután több mint egymillió vietnamit telepítettek le az USA-ban, és közel 400 000 menekültet fogadott be Amerika muszlim többségű országokból a szeptember 11-i terrortámadások óta.
Az európai és az amerikai politikusok történelmüknek ezt a dicső vonulatát hagyják figyelmen kívül. Magyarország és más közép-európai országok lezárták a határaikat, és jobboldali kormányok és politikai pártok Európa-szerte szítják a muszlimellenes őrületet. Az USA-ban a republikánus politikusok – képviselők, szenátorok, kormányzók és elnökjelöltek – igyekeznek meggátolni egy 10 000 fős szír menekültcsoport letelepítését Amerikában. Röviden: a nyugati menekültellenes politikusok az Iszlám Állam propagandistáinak malmára hajtják a vizet.
A nyugati vezetők nem tüntethetik el varázsütésre a válságot azáltal, hogy hátat fordítanak a terror elől menekülőknek. A menedékkérők áradata nem áll meg, az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége a menedékkérők számának 44 százalékos emelkedésére számít a jövő évben. A humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében sürgős és globális szintű összefogásra van szükség.
Az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak összehangolt stratégiát kell kidolgoznia a válság kezelésére. Először is, drasztikusan növelni kell a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás nagyságrendjét. Az ENSZ szervezetei, amelyek az alapvető humanitárius szolgáltatást nyújtják a menekülteknek, súlyosan alulfinanszírozottak, és az igények 40 százalékát nem is tudják ellátni. A Törökországban, Jordániában és Libanonban működő hatalmas menekülttáborokban nincs elég élelmiszer, víz, és nem megfelelő a higiénia, az orvosi ellátás és az oktatás. Részben ezek a kétségbeejtő körülmények hajtják előre a menekülteket Európába és azon túl.
Az USA-nak egy nemzetközi kezdeményezés élére kell állnia, hogy koordinálja a jól képzett, biztonsági ellenőrzésen átesett szír és iraki menekültek letelepítését.
Angela Merkel német kancellár bátor álláspontot képviselve több mint 700 000 menekültkérőt fogadott már be az idén – éppen 70-szer annyit, mint amennyit az USA lenne hajlandó befogadni. Merkel kancellár ösztökélésére az Európai Unió kvótarendszert dolgozott ki a menekültek szétosztására az EU tagállamai között. Az USA-nak osztoznia kellene az unió terheiben azáltal, hogy jövőre befogad 100 000 menekültet, és más országokat is meggyőz arról, hogy csatlakozzanak egy nemzetközi letelepítési kezdeményezéshez.
Az USA-nak és Európának fokoznia kellene a diplomáciai erőfeszítéseket, hogy elérjék a tűzszünetet és a szíriai háború megegyezésen alapuló lezárását. Ez azt is jelenti, hogy együtt kell működni Oroszországgal és Iránnal abban a megosztó kérdésben, hogy ki irányítsa Szíriát a háború után, valamint ki kell szélesíteni az IS legyőzésére létrehozott nemzetközi koalíciót.
Azok a terroristák, akik Párizst is megtámadták, azért akarják lerombolni az értékeinket, mert tudják, hogy ezek a leghatékonyabb fegyvereink velük szemben. Pontosan ezért kellene az Egyesült Államoknak és Európának szélesre tárnia az ajtaját a közel-keleti terror áldozatai előtt.
Cikkünk szerzője a Közép-európai Egyetem (CEU) elnök-rektora; korábban a Demokrácia, az Emberi Jogok és a Munkaügy külügyi államtitkár-helyettese és az Egyesült Államok Cseh Köztársaságba akkreditált nagykövete volt. A cikk a Project Syndicate számára íródott.
