Nagyjából 250 ezer menekült átengedése után, jelentős rendőrségi és titkosszolgálati erőforrások ráfordításával a magyar kormánynak sikerült egy darab olyan embert találnia, aki esetleg tagja egy tényleges tagság nélküli iszlám fundamentalista (de semmiképpen sem terrorista) szervezetnek, amely provizórikusan, ám nem bizonyíthatóan összefüggésbe hozható – szellemi felbujtóként és nem kivitelezőként – terrorcselekmények végrehajtásával.
Az eset természetesen aggasztó, de az aránypár – negyedmillióból talán egy, ha majd a tiltott határátlépésen kívül mással is meggyanúsítják és jogerősen el is marasztalják a veszélyes elemet – megmutatja, mennyire volt igaza a kormánynak, amikor a migráció ügyét a kezdetektől igyekezett összemosni a terrorizmus rémével.
Ha még emlékszünk, a tavaszi nemzeti konzultáció és a hozzá kapcsolódó plakátkampány eleve „a bevándorlásról és a terrorizmusról” szólt – így együtt, mintha a migráció szükségképpen összekapcsolódna a terroristaimporttal (éppen csak azt nem kérdezték meg: „Akarja ön, hogy magukat menekültnek maszkírozó dzsihadisták árasszák el az országot?”). Az örömteli találat nyomán a jobboldali sajtó már arról ír: nyilvánvaló, hogy az egész bevándorlást ezek a félelmetes mohamedán felforgatók szervezték. Nyilvánvaló, persze, csak néhány apróságot kellene még megmagyarázni.
