Az írás a Népszabadság
2015. 09. 16. számában
jelent meg.
„Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki! már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb.” (Petőfi Sándor)
Szeretném megnyugtatni a kedves olvasót: Európának vége. Európa halott. Vége van, mint a botnak. Konyec filma. Kampec dolores. Ende.
Végeztem, gyászmenet.
Olyan halott, hogy aki ennél halottabb, az csal, hazudik, porokat használ és festi magát. Mint gyalogbéka a földiepret. Macskát szarni. Üveges tótnak a hanyatt esés.
Csak a múlt héten háromszor pusztult el végleg. Meg a múlt hónapban is kétszer. Tavaly ötször. Tavalyelőtt kétszer. És így tovább.
Most éppen a német és a magyar határzár meg az új vasfüggöny miatt halt meg egyrészt, a keresztény hagyományokat végleg padlóra küldő muszlimáradat (egymillió ember elözönli az ötszázmilliós kontinenst) miatt másrészt. És vice versa. Az önvédelemre képtelensége miatt (Kertész Imre), az elkényeztetettsége, puha pöcsűsége, dekadenciája miatt. Meghalt Conchita Wurst miatt, a buzifesztiválok miatt, a görög válság miatt, amiatt, hogy megmentették Görögországot, amiatt, hogy bedöntötték Görögországot. A közös valuta miatt, a több Európa miatt, a kevesebb Európa miatt, a németek önzősége miatt, a németek puhasága miatt, a bürokratikus teszetoszaság miatt, a birodalmi arrogancia miatt.
Elég ennyi?
Mondhatjuk, hogy Európa halála az egyik legrégebbi, egyszersmind legélőbb európai hagyomány.
Nézzünk csak vissza! Európa meghalt Berlinben, amikor felépült a fal, Európa meghalt Auschwitzban, Európa meghalt Nürnbergben, Európa meghalt Trianonban, meghalt Szarajevóban, meghalt Párizsban, Bécsben, Waterloonál, Borogyinónál, Austerlitznél és így tovább. Ha birodalomhalál-ügyben az egyik legkompetensebb szerzőhöz, Marcus Porcius Catóhoz, azaz az idősebb Catóhoz fordulunk, akkor világos, hogy időszámításunk előtt 195-ben, tehát 671 évvel a Római Birodalom bukása előtt a hellenisztikus kultúra beszivárgása is Róma, azaz Európa lassú, ám annál elkerülhetetlenebb halálát okozta.
Ceterum censeo: Európának folyton-folyvást el kell pusztulnia. Együtt pusztulgatunk így pár ezer éve, és semmi okunk sincs azt gondolni, hogy másként lesz ez a következő néhány százban.
