A marseille-i relációnkból az egyik hét végén vendégül láttunk egy francia fiút, akinek meg akartam mutatni Magyarországot, de nem nézett oda. Akárhová vittem, állandóan a telefonját baszkurálta. Tizenkilenc éves, még nem járt soha Magyarországon, és amikor Budáról a 8-as busszal mentünk át az Erzsébet hídon Pestre, és föltárult előttünk a város és folyója, és nekem szokás szerint elállt a lélegzetem tőle, megkérdeztem nagy diadalmasan, hogy milyen? Na, milyen? A telefonját bújta, de azért fölnézett, s azt mondta, hogy „aha, szép”, aztán visszabújt.
Sejthettem volna, hogy ez lesz. Amikor megjött, az volt az első kérdése, hogy otthon van-e nálunk wifi. Volt, s úgy láttam, ennek örült. Este elvittem magammal egy közeli bisztróba, gondoltam, sörözünk és dumálunk, de nem söröztünk, mert ő nem szereti a sört, és nem dumáltunk, mert ő az a típus, aki mondat közben folyton a telefonjára sandít. Az ilyennel nem lehet dumálni. Illetve én nem tudok. Láthatta rajtam, hogy valami idegesít, mire kipasszírozott magából egy kérdést, de azt meg nem értettem. Talán jobb is, mert a térerővel volt kapcsolatos.
Szombaton elvittem a Fény utcai piacra, hogy hurkát együnk, de azt mondta, nem szereti, s kérdezte, van-e a közelben kínai. Mondtam, hogy van, de legalább nézze meg a hurkást. Nagyon jó a májas hurka uborkával és fehér kenyérrel. Megnézte a hurkást, a telefonjával lefotózta a hurkát, aztán megkérdezte, hogy hol is az a kínai. Lementünk az alsó szintre, ott volt a kínai, úgy láttam, ennek örült, de nem fotózta le. Mondtam neki sajnálkozva, hogy földrajzilag Magyarország unalmasabb, mint Franciaország, például nincsen nekünk tengerünk, mire a vállát vonogatta, s azt mondta, ő nem is szereti a tengert. Miért nem szereted a tengert, kérdeztem tőle, mire azt válaszolta, hogy ahhoz még nem elég öreg. Anyádat. Mármint ezt csak gondoltam, de nem mondtam neki. Este otthon vacsoráztunk, figyelmes voltam, vettem sajtokat a végére, de kiderült, hogy nem szereti a sajtokat. Milyen francia vagy te, hogy nem szereted a sajtokat, kérdeztem tőle, de nem nevetett, a vállát vonogatta, miért kellene szeretnie a sajtokat? De a csirkepörköltet legalább lefotózta.
