Sarokház, a falusi porták szinte összes jellegzetes vonásával. Nem a klasszikus, a még fehérre meszelt, hosszú, téglatest alakú, tornácos, árnyat adó eperfákkal az elején, koporsónak is jó dióval a hátsó udvarban. Nem szerény és praktikus, s nem olyan letisztult, mint egy nyolcvanéves parasztember mélyen barázdált arca. A mai falusi környezetből egy ilyen egyszerű ház kitűnik, rendszerint nem helyi ember lakik benne, hanem valami városi értelmiségi, akihez tucatjával viszik be a padláson talált régi korsókat, mert jó árat ad érte. Esetleg svájci vagy holland nyugdíjas a tulaj, aki a fillérekért megvett romba a vételár háromszorosát ölte, s megőrizte ugyan az épület mívességét, de odabent azért kotyogó helyett termetes kávégép feszít, a régi jó karosszék pedig masszázsbetétet kapott, mert úgy az igazi.
A mostani falusi ház jó esetben téglából épült, de inkább gázbetonból. A szilikát záptojásillatú kipárolgása még akkor is ott marad az orrban, ha a ház rég kilehelte azt magából. A forma kocka, semmi esetre sem téglalap. Ingatlanos mesélte, hogy az igazi parasztház vidéken ma is olyannyira a szegénység megtestesítője, hogy amikor egy árvíz után újjá kellett építeni néhány összedőlt otthont, a megrendelők nagy ívben hajították ki azokat a terveket, amelyeken a hagyományos építészeti stílusnak akár egyetlen jegyét is felfedezték.
A szóban forgó sarokház a hetvenes években épült. Alul nyári konyha, műhely és garázs, felül fürdőszoba, két háló és vendégszoba. De a „felül" lényegtelen, oda csak takarítani járnak fel, megigazítani a népviseletbe öltöztetett üvegszemű babák szoknyájának fodrait, áttörölgetni az alsó középkategóriás konyakok szekrény tetejére sorjázott üres és teli üvegeit, s átcserélgetni olykor a politúrozott asztalt fedő keresztszemes terítőt, ha hosszú téli estéken elkészült egy-egy újabb változatuk. Alul főznek, a két öreg ott alszik egy-egy falhoz simított sezlonyon, fiatalabbak kedvéért: heverőn. Bejárása van ide kutyának, macskának, olykor még a bóbitás tyúknak is, ezen a pár négyzetméteren zajlik az élet kora tavasztól tél végéig, itt morzsolnak el hétköznapokat, s szemezgetnek olykor ünnepeket.
