Ujjé, kitört az ittatavasz, de nem ám a ligetben, illetve nem csak ott, bár ebbe aktuálpolitikailag nem kavarognék bele, le nem mosom magamról utólag, hogy nem is tudom, én micsoda vagyok a Habony lagzijának komprádorfideszista dekoratőrei verzusz faölelgető hippik radikalizálódó diskurzusban.
Hanem itt, kellemetlenül szűk propátriámban, a város sexy alfelén, hogy ne mondjam, (a Vajna Timi dögösségére nap mint nap rácsodálkozó vagy -rántó szórakozató sajtó szakkifejezésével élve:) popsiján, a pokoli szegletben, a Margit budai hídfején, amelynek tekintetében már megemlékeztem direkt az Önök számára, e konkrét hasábokon folyó tavalyi év elsőhó dikán.
Az újjáéledő természet és (erről bővebben is szó lesz) természetellenesség e csodálatos színes kavalkádját, hogy ne mondjam, horribile dictu ZSONGÁS-át néhány éve még elmaradottan sexysta férficikkek kommentálták volna: női mellek és combok halmozottan előnyös előbukkanásáról, mint hóvirág- és ibolyametaforákról folyt volna a nyálcsorgató fantáziálkodás. De manapság már jóval modernebb, és politikaikailag minden tekintben korrektebb időket élünk széles körben, ennek köszönhetőn négy kulcsfontosságú területen kulminál a tavaszi generális zsendülés:
Ád 1. Az aktív civil lakóság aktivitásának fokozódása.
