A WikiLeaks legnagyobb tragédiája, hogy Julian Assange találta ki. Az ausztrál hacker egyrészt zseni, aki könyveiben kristálytiszta logikával vezeti le, miért van szükség arra, hogy akár törvényt sértve kiszivárogtassa a sajtó vagy egy WikiLeakshez hasonló szervezet a kormányok és más hatalmasok titkait. Ám Assange egyénisége és botrányai elnyomják a szervezet munkáját. A WikiLeaks-történet a nagyközönség számára évek óta arról szól, hogy Assange nem hajlandó bíróság elé állni a svédországi nemi erőszak vádja miatt, és hogy azért Ecuador londoni nagykövetségén él. Hogy kihasznál minden lehetőséget saját maga népszerűsítésére, még akkor is, ha egy adott ügyhöz neki semmi köze – tette ezt például a Snowden-botrány kitörésekor is.
Pedig a WikiLeaks jelentős munkát végez. Elég csak a 2011 szeptemberében nyilvánosságra hozott negyedmillió amerikai diplomáciai táviratra gondolni. Akkor a világ minden országában kíváncsian bújták az újságírók a dokumentumokat, leleplezéseket remélve. Itthon például jót mosolyogtunk azon, hogy „politikai bunyósnak” nevezte az amerikai nagykövet Orbán Viktort, de sokan legyintettek – ez minden?
Ám az anyag az amerikai külpolitika kutatói számára felbecsülhetetlenül értékes. Mi, magyarok nem tudtunk meg sok újat magunkról, de az amerikaiak annál többet tanultak arról, hogy saját kormányuk hogyan intézi külpolitikáját. Most kezdenek megjelenni az első átfogó tanulmányok, könyvek az akkor nyilvánosságra került táviratokból. Ha egy újságíró Amerika külkapcsolatairól ír cikket, a mai napig az egyik első dolga belenézni az adott országból küldött táviratokba. A minap épp a Kolumbiáról írott táviratok kerültek elő több helyen, mert Barack Obama hamarosan találkozik az ország elnökével, és a Wiki-dokumentumokra hivatkozva vázolta fel több cikk a két ország kapcsolatait.
