A szokásosnál jóval nagyobb figyelmet keltett az Egyesült Államok új csehországi nagykövetének első prágai nyilatkozata. Andrew Schapiro ebben kifejtette, hogy legfontosabb célja állomáshelyén segíteni a korrupció elleni küzdelemben, s ebbe pályázatok révén bekapcsolják a civil szervezeteket is. Senki sem „guantánamózott”, a politikusok többsége hallgat, a neves publicisták viszont kivétel nélkül felettébb időszerűnek minősítették megnyilvánulását.
Mindkét utódállamot mostanság a Václav Havel által egykor buta hangulatnak minősített légkör uralja, amely a kisemberek millióinak többségénél a közügyek iránti apátiába, másoknál a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzetébe torkollott. Mára Csehország és Szlovákia is az oligarchikus demokrácia vakvágányára sodródott, amelyben – Szigeti Lászlónak, a Kalligramm igazgatójának meghatározása szerint – néhány ember vagy érdekcsoport diktálja a gazdasági, pénzügyi szabályokat, meghatározza az újraelosztás módját, újabban ellenőrzi a médiát is.
Csehországban a hangzatos fogadkozások ellenére csupán Petr Necas kormányfő kezdett harcba az ezerfejű polippal, a honi maffiokráciával. Kiadta az utasítást a bűnüldöző szerveknek, hogy párttagság, pozíció nem számít, aki sáros, vádolják meg. Néhány hónapon belül az általa vezetett Polgári Demokrata Párt (ODS) egyik parlamenti képviselője, több vezetőségi tagja és polgármestere is horogra került, miként ismert baloldali képviselő is. Rövidesen azonban a kormányfő belebukott a küzdelembe, mert a hivatalvezetője is súlyos törvénytelenségeket követett el. Azóta néhány, korábban már meggyanúsított keresztapának a haja szála sem görbült. A jelenlegi kormánykoalíció okult a történtekből, és a saját embereit ültette minden fontos posztra.
