A baloldali és liberális pártok számára azonban a legnagyobb csapdát, és mint kiderült, megoldhatatlan feladatot a választás egyfordulós jellege adta: itt csak homogén választási szövetség nyerhet, márpedig a baloldali-liberális szövetség erre alkalmatlannak bizonyult. A választópolgárok tisztában voltak azzal, hogy milyen kötélhúzás volt a miniszterelnök-jelöltség körül, a hirtelen előtoppanó Gyurcsány Ferencről és Fodor Gáborról nem is beszélve.
2
A baloldali-liberális ellenzék ott van, ahol a part szakad. Annak ellenére, hogy a Fideszre 1998 óta nem szavaztak ennyire kevesen, a bal- és liberális oldalon nem jelent meg a korábban rájuk szavazó több mint kétmilliós tömeg. Korábbi választói otthon maradtak, a kiábrándultság ereje még a Fideszénél is erősebbnek bizonyult. Az egykorvolt baloldali-liberális oldal beragadt a 25 százalék körüli szinten. Nemhogy új szavazói csoportokat nem sikerült megszólítani, de a régieket (2009 előttieket) sem. Az apátia mellett sok kiábrándult vagy új szavazónak a megerősödő szélsőjobboldali radikalizmus jelentett alternatívát.
Magyarország politikai jövője szempontjából kulcskérdés annak eldöntése, hogy a szükségszerűen jobbra lejtő pálya vagy inkább a vezető politikusok, az őket körülvevő szereplők sorozatos hibájából maradt alul a baloldali-liberális ellenzék. A politikai vezetők felelőssége már önmagában tetten érhető abban, hogy korábbi szavazóit a bal- és liberális oldal képtelen volt megszólítani. Ráadásul a megkésettség jelei mindenütt megmutatkoztak: maga a közös lista csupán két hónappal a választások előtt jött létre, de még megjegyezhető neve sem volt, ráadásul az MSZP vezetése alkalmatlannak bizonyult a kampány irányítására. Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölti ambíciója, a személyi kérdések körül kialakult vita, a választási program hiánya komoly kétségeket támasztott a későbbi kormányzóképességet illetően is.
3
A vereség áldás is lehetett volna álruhában – Churchill mondását idézve. Nem lett az. Az lehetett volna, ha Mesterházy Attila, az elnökség és a frakcióvezetés vállalja a felelősséget és lemond még április 6-án este. Az európai parlamenti választásokig tartó néhány hétben azonban az MSZP vezetése a felelősségvállalás elodázásával eljátszotta az MSZP esélyét arra, hogy az európai választáson megőrizze súlyát a politikai életben. Az elnökség ráadásul nem irányította a kampányt, Mesterházy Attila nem is vett részt benne. Minden törekvésük arra irányult, hogy megőrizzék vezető pozíciójukat az MSZP-ben. A Molnár Zsolt körül kirobbantott botrányoknak ráadásul meghatározó szerepük volt az MSZP és a DK közötti irreális támogatottsági átrendeződésben Budapesten. Jobb, ha tudja minden melldöngető politikus, hogy egy néhai szavazótábor maradékáért zajlik a versengés. Ebben májusban jobb eredményt ért el a DK és az Együtt–PM, elsősorban Budapesten és több nagyvárosban: ennyi történt, más nem.
4
Az MSZP számára a legfontosabbá most az vált, hogy saját szavazói ne érezzék kínosan magukat. Számukra fontos, hogy ne tűnjön zavaros, meggondolatlan pártnak az MSZP. Ehhez az kell, hogy befejeződjön a csak pozíciószerzésre szolgáló játék a fiatalok/öregek, vagy másképpen a régiek/újak ellentétével. Mint ahogy azt sem szabad megengedni, hogy sértettségből revánsot vegyenek azok, akiket méltatlanul kiszorítottak. Ha azonban július 19-én csak annyi történik, hogy a korábbi elnökség és frakcióvezetés helyén marad Mesterházy Attila nélkül, akkor egy ideig semmi változás nem várható. Miért és mitől táltosodnának meg? Láttuk, mire képesek.
Még mindig az MSZP-nek van esélye azonban olyan politikát képviselni, amely képessé teszi az erős rendszerkritikára (az Orbán-rendszer és a társadalmi rendszer vonatkozásában is) és a korszakváltás egyidejű meghirdetésére. Pontosan erre kínál lehetőséget a most elinduló belső változási folyamat. Az esélyt erre az adja, hogy véget ért a rendszerváltás. Az MSZP történelmi feladata volt az államszocializmus megszüntetésének minél kisebb konfliktusokkal járó levezetése. Amennyiben létrejön az MSZP bázisán egy új baloldali néppárt, azt nem terheli már a rendszerváltás szükségszerű feladata, a „kaszinókapitalizmus” meghaladása azonban igen. Az sem kizárt, hogy összeszedik magukat azok, akiknek elegük van Orbán rendszeréből és a fennálló igazságtalanságból, és képesek lesznek politikailag is megszervezni magukat.
A Fidesz és az LMP jelentős szavazatvesztése 2014 áprilisában (több mint 20 százalék), a radikális jobboldal megerősödése (20 százalékkal) és a baloldali és liberális szervezetek választói támogatottságának stabilitása (ha alacsony szinten is, 1 250 000 szavazóval) miatt egyaránt van esélye egy jobboldali radikális vagy egy baloldali demokratikus párt megerősödésének. Ez utóbbi nemzeti érdek! Ehhez új baloldali demokratikus pártot kell szervezni az MSZP bázisán. Ez teljesen más felfogást, megközelítést és eszközöket kíván, mind eddig. Ez nem a sokat hangoztatott „megújulással” írható le, ami csak pozíciófoglalást jelentett. A cél az Orbán-rendszer felszámolása, amihez elengedhetetlen a magyar valóság megértése és az állampolgárok millióinak megnyerése. Ez elsősorban nyitottságot jelent. Nyitottság jut kifejezésre abban, hogy önálló, de politikai szövetséges demokrata körök szerveződnek minden településen. Olyanokból, akik tenni akarnak a társadalmi igazságosság érdekében, és elutasítják a radikális jobboldali törekvéseket. A nyitottság jut kifejezésre abban is, hogy új viszonyt alakít ki az MSZP a DK-val és az Együtt–PM-mel. Ez az új viszony az egyenjogúságon alapul, ami magában hordozza a lehetőséget, hogy egy tartós ellenzéki együttműködést hívjanak életre, akár a jelenlegi szervezeti formák feltörésével.
Ezek a szükséges feltételek, de nem elégségesek ahhoz, hogy a baloldali és liberális demokratikus erők támogatottsága növekedjen, hogy támogatóinak száma meghaladja a kétmillió szavazót. Ez akkor lesz lehetséges, ha az MSZP képes egyszerre képviselni a modernizációs központok és rétegek, valamint a hátrányos helyzetű térségek és csoportok érdekeit, számukra egyaránt támogatható programot nyújtani. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az MSZP nem adhatja fel a városi pozícióit, bármit sugallnak is egyes elemzők. Természetesen szükség van a vidéki bázis- és szervezetépítésre – a Jobbikkal szembeni harc érdekében is –, ám a fővárosi és a nagyvárosi pozíciók megtartása indokolt és lehetséges. Mint ahogy a vidéki választók támogatásának visszaszerzése sem megy anélkül, hogy az MSZP választ adna arra, hogyan lehet a létükben veszélyeztetett falusi tömegek számára megváltást találni.
5
Ehhez viszont új politikai programra, új, elkötelezett politikai vezetőkre és új szervező erőre van szükség. Az első lépést viszont most kell megtenni a személyi ügyek rendezése idején: a legsürgősebben vissza kell térni a politizáláshoz. Elkerülhetetlen a rendszerellenzéki pozíciók kiépítése az Orbán-rendszerrel szemben. Erről a terepről az MSZP április 6-a után szinte teljesen levonult, ami döntő oka volt a május 25-i vereségnek. Hosszabb távon az Orbán-rendszer leváltása együttműködést igényel. A „majd jönnek az újak” csodavárásával szemben nem mindenki összefogása az alternatíva, hanem egy olyan ellenzék fölépítése, amely a pártok és a még életben lévő civil szervezetek ügyek mentén történő együttműködését hozza magával. Ez másféle politikai működési módot is jelent: folyamatos, akár szervezeti szintre emelt együttműködést civil csoportokkal, állandó konzultációt, esetenként akár együtt döntési jogot.
Az MSZP átmeneti vezetése sokat tehet azért, hogy ez így legyen. Nem arra kell figyelniük, hogy Mesterházy Attila mikor akar visszatérni, vagy mit tesz Gyurcsány Ferenc, hanem arra, hogy egyértelművé tegyék, van vezetése a pártnak, nincs interregnum, és már júniusban elkezdik a tárgyalásokat az önkormányzati indulás kereteiről. Világossá kell tenni, hogy július 20-án már egy olyan pártvezetés veszi kézbe az ügyeket, amelynek felhatalmazása túlnyúlik a soron következő választáson, amelyben olyan politikusok kapnak szerepet, akik hosszabb távon kívánnak az MSZP vezetésében közreműködni. Az új vezetők megválasztása nem nyűg, hanem az újrakezdés lehetősége, a párton belül pedig egy új szövetség kialakítása a generációk és az irányzatok között.
Együtt érvényesíteni egy új demokratikus és jóléti modell ígéretét, ez a feladat! Újra szükség van a rendszerváltó reformköri mozgalom szellemiségére, az MSZP bázisán létrejövő új baloldali és demokratikus néppárt létrehozására, ami többéves munka lesz. Minél korábban kezdünk hozzá, annál nagyobb az esélye, hogy sikerrel járunk.
* A szerző az MSZP alapító tagja.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
