galéria megtekintése

Tábla csoki

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 14. számában
jelent meg.


Doros Judit
Népszabadság

„Lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatott eljárást a Kazincbarcikai Rendőrkapitányság B. Miklós, 42 éves sajószentpéteri lakossal szemben. A gyanúsított a tőle külön élő feleségétől pénzt kért, de nem kapott, mire a férfi a nő válltáskáját elvette és annak tartalmát a földre borította. Később elvette a sértett pénztárcáját, cigarettáját és tábla csokoládéját, majd távozott a lakásából.”

B. Miklós harminc évvel korábban. Áll az iskola folyosóján, tenyere izzad, arca kipirul, minduntalan az egyik tanterem ajtaját nézegeti. Kivágódik a vaskos tölgyfaajtó, és kiszáguld rajta a hatodikos lánycsapat, amelynek siserehadában ott virgonckodik az ő Marikája, pöttyös masnival a hajában. Hozzászólni nem mer, szerelme minden hevét azzal fejezi ki, hogy jól megráncigálja a masnis copfot, amiért hatalmas nyaklevest kap a kérges tenyerű földrajztanártól. Ha intőt kapna, az apja nadrágszíjjal verné el, s ezt jól tudja a kérges tenyerű földrajztanár is.

Kamaszok. Marika Miskolcra jár gimnáziumba, B. Miklós Kazincbarcikára szakközépbe. A fiú zsebpénzért fusizik esténként a lakatosműhelyben, de péntek estére alaposan megsikálja olajos kezét, neonfeliratú pólóba bújik, s úgy várja a délutáni busznál a lányt. Moziba mennek. A büfében B. Miklós nagy tábla mogyorós csokit vesz, abból törnek mindketten a film alatt.

 

Pár év múlva megkéri a kezét. A lány apja igent mond: addigra B.Miklósnak már motorja van, és megörökli a nagyszülői házat, amit ügyes mester lévén maga lambériáz, maga linóz. A franciaágyat már közösen választják. Marika ragaszkodik hozzá, hogy Pesten vegyék meg, a nemrég megnyílt első magyar Ikeában. A tizenötödik századi, késő gótikus stílusú, barokk szószékes református templomban esküsznek, melyről a város híres szülötte, Lévay József költő és alispán így ír: „Szép, öreg templom a szentpéteri, habár nem a Szent Péter temploma, Rómától messze vonta meg magát, a Sajó partján csendes otthona.”

Születik aztán gyerekük, kettő. Előbb Trabantjuk lesz, aztán Skodájuk, végül Zsiguli kombijuk. B. Miklós a miskolci acélhengerműben kap munkát, vagy a vegyiműveknél, esetleg a cementgyárban, és hosszú évekig minden harmadikán a konyhaasztalra teszi a fizetését. Nem morog, ha párizsi van vacsorára, és elégedett, hogy évente egyszer Balatonlellére mennek nyaralni a vállalati üdülőbe, faházba.

A rendszerváltás után megszűnik az acélhengermű. A vegyiművek. A cementgyár. B. Miklóst szerencsére felveszi egy haver a káeftéjébe, de rendre elfelejt fizetést adni, vagy ha ad is, keveset. Már nincs ott minden harmadikán a konyhaasztalon a boríték, és ünnepnapnak számít, ha vesznek parizert. Marikának lenő a haja, nem érdekli, hogy megereszkedett a hasa és lógnak a mellei. Az ikeás ágyban egyedül alszik, B. Miklóst előbb a konyhai heverőre száműzi, aztán egy nagy veszekedés után kizárja a házból. Beadja a válópert. A ház az övé marad, elvégre ő neveli tovább a gyerekeket. Még két-három évig, amíg végleg kirepülnek.

B. Miklós az anyjához költözik. Innen nézi nap mint nap keserűen a nagyszülői házat, s képzeletben rózsaszínre rajzolja az itt eltöltött időt.

Az ellopott tábla csokit még az árokparton befalja. Minden mogyoróroppanáskor mintha asszonyából harapna egy darabot.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.