Nacionáléját tekintve strapabíró ember Farkas Flórián. Szervezeten belüli szövetségesei sem most jöttek le a falvédőről. Megtanulták az alkalmazkodást, a felszínen maradás kiskátéját. És nem most, hanem már régóta minden tettük, szavuk, mozdulatuk arról beszél, hogy mit is jelent manapság a politikai alkalmazkodás, felszínen maradás, hogyan is kell azt csinálni. Aki tipikus roma jellegzetességeket vél felfedezni ebben, téved.
Ők talán pőrébben, árulkodóbban jönnek-mennek e szférában, mint mások, náluk több a fals hang, ügyetlenebb színlelők, mint pallérozottabb kollégáik. Tudtukon kívül laboratóriumi kísérlet alanyai, egy tanulatlanabb közösség viselkedésén könnyebb lemérni, hogyan lendülnek bele a visszaélésekbe, miként esnek egymásnak a bennfentesek és a kívül rekedtek, milyen naivitással nyúlják le azokat a közpénzeket, amelyek sorstársaik felemelkedését szolgálnák. Azt teszik, amit látnak.
Farkas Flórián mást sem tanult a politikai iskolában, mint a megalázkodás és az úrhatnámság, a negédesség és a blöff mennyiségileg ösztönösen adagolt keverékét, és eddigi sikere nem az ő erénye, hanem az elit bűne. A mindenkori hatalomra vet rossz fényt, hogy mindig őt találták meg. Ideális zászlótartó volt egy magasztos elveket hirdető, de végül is hamis célt szolgáló zászló alatt.
