Azt kérte egy pedagógus egy szakszervezeti fórumon, hogy mondják meg neki: kifizesse-e a saját zsebéből a bélyeget, amikor a bukásra álló gyerek szüleinek kötelezően küldendő figyelmeztető levelet igyekszik feladni?
És ha ő nem, akkor ki? A postán ugyanis nem akarják elfogadni az iskolai postakönyvet. Valószínűleg azért nem, mert az állami Klik az ugyancsak állami postának is tartozik. Azt a választ kapta, hogy a világért se fizessen. Tegyen inkább panaszt! Forduljon azonnal az igazgatóhoz! A tanár azonban még ennél is jobb megoldást talált ki: leragasztotta a borítékot, és odaadta a gyereknek, hogy vigye el a szüleinek, de meg ne nézze, mi van benne.
Panaszkodott egy óvodai dajka: nemcsak, hogy idejét nem tudja, mikor emelték utoljára a fizetését, hanem miután az állam elvitte az iskolát, az óvodát fenntartó önkormányzat elbocsátotta a konyhás néniket meg az udvaros bácsit. Azóta a dadusoknak kell a saját munkájuk mellett ételt osztani, mosogatni és udvart söpörni – ugyanazért az éhbérért. A munkakörök e kényszerű halmozása tetemes mennyiségű fertőtlenítős kézmosással jár, miután a multifunkciós dadus kitörölte a csöppségek fenekét, és mielőtt elkezdené kenni a vajas kenyeret.
Az óvónő kapott béremelést, a dadus nem. De nem mennek el tüntetni. Nem érnek rá, és félnek: alá kell írni valami petíciót, vagy felismerik a videón. Amiatt sem mernek balhézni, hogy az oktatási kormányzat a mestertanárok dolgává teszi a tanfelügyeletet, de nem pénzzel, hanem órakedvezménnyel fizet érte. A tanáronként 5 órát a nem mestertanárokkal helyettesíttetik, szintén ingyen.
