galéria megtekintése

Szüljünk!

13 komment


F. Szabó Emese

Kilenc éve anyámat megrángatták a metrón, mert április akárhanyadikán nem volt rajta kokárda, és akkor ő nyilván kommunista, hiszen nem állt be a Fidesz kampányába, nem járt-kelt nemzetiszínben a választásig. Ő meg olyan, hogy visszaszól. Mind a 156 centijével. A Fradi–Vasas-meccsen is visszaszólt '77-ben a colosnak a zöld szektorban, mert ő momentán a Vasasnak drukkolt. Csak hát nem teljesen ugyanaz hőbörögni egy focimeccsen huszonévesen, mint magyarázkodni ötvenévesen egy bunkónak a metrón.

Nem ez volt az egyetlen incidens kokárda nem viselése ügyében. Ma ott tartok, hogy nem szívesen veszem fel a kokárdát március 15-én, pedig annak idején gyerekként alig vártam, szerettem volna, ha minden nap büszke lehetek valami magyarosra és hordhatom. De elmúlt. Mert egy párt kampánytémát csinált belőle. És ma már nem az az alap, hogy kitűzöm, hanem az, hogy inkább nem, mert nem szeretném, ha olyanokkal azonosítanának, akikhez nem akarok tartozni. Ez rendkívül szomorú.

Hasonló a helyzet most a nők feladatával és az unokagyártással. Kövér bornírt hülyeségére bizonyos popdalszerző is reagált, amire kitört a lázadás. Sorra írják a – jellemzően gyerektelen – nők a felháborodott cikkeket, gyártódnak a mémek terhes hasú Kövér Lászlókról, terjednek a felhívások negatív terhességi tesztek postázásáról. Facebook-kampány indult, amelyben a nőket arra buzdítják, hogy írják a hasukra: kormányváltásig nem szülök.

 

De jól megmondtuk, tényleg. Kár, hogy mi (na jó, én) azért még szeretnénk szülni. És nem 2024-ben, vagy akármikor, amikor a Kövér és hasonló figurák már csak doktor Torgyánhoz hasonló szellemalakok lesznek. Hanem most. Vagy amikor tetszik. Függetlenül attól, hogy mit mond a kefebajszú vagy a cimborája.

A „majd mi megmondjuk, mit akar a nő” és a „nem, mert majd mi mondjuk meg” típusú kommunikáció iszonyú káros. Nem létező ellentéteket gerjeszt gyerektelen és gyerekes nők, családok között. Mert előbbi nagy hanggal magyarázza, hogy mindenki takarodjon ki méhéből és egyéb testtájaiból, utóbbi pedig nem tud mit mondani, mert akiről a vita szól, az neki sokkal fontosabb.

Ne legyünk már hülyék, könyörgöm! Egy gyerek, egy család sokkal fontosabb annál, semmint menő legyen Kövér Lászlónak beinteni: márpedig nem szülök. Nem intünk be, hanem szülünk annyi gyereket, amennyit csak akarunk, utána olyan karriert csinálunk, amilyet akarunk, és mindeközben Kövér László és unokákra vágyó barátai eltűnnek a történelem mocsarában.

Mert valójában egy normális társadalomban embert nem kellene hogy érdekeljen, ki az Országgyűlés elnöke és miféle hülyeségeket beszél kongresszusokon. Egy normális társadalomban nem lehetne dróton rángatni az embereket, kretén plakátkampányokkal szítani a hangulatot, gyerekszülés örvén megosztani az embereket, úgy tenni, mintha minden azon múlna, mit gondol a kormány meg a Ház feje.

Egy normális társadalomban a vicclapok tobzódnának a Fidesz-kongresszuson elhangzott esztelenségekben, az emberek meg jót röhögnének, és gyereket csinálnának kedvesüknek, a vezérigazgatónőnek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.