Június 25-étől két éven át a Magyar Szocialista Párt elnöke kívánok lenni. Politikai koncepciómat már közreadtam az Apa, kezdődik! című iratomban (http://www.szanyitibor.hu/index.php/tevekenysegeim/news/284-szanyi-tibor-apa-kezdodik). Erőm, tudásom, tapasztalatom van annyi, amennyivel belevághatok. Erőnk, tudásunk és tapasztalatunk meg annyi, amennyit szervezetten egybefűzünk. Ideje, hogy szakítsunk ostoba hibáinkkal, a titkos tanácsadókkal, a kétes háttérmegállapodásokkal! Vállalásom a győzelem. A szolidaritás győzelme.
Politikánkat helyezzük a XXI. század legnagyobb kihívásai által jelképezett cölöpökre! Egészségügy, oktatás, gyermekjólét, idősgondozás. Van rá megdolgozott fedezetünk. Szerencsésebb országokban az új érték kétharmada a népé, s egyharmada a tőketulajdonosoké. Nálunk pont fordítva. A hatalom és a pénzvilág étvágya óriási, s a többnyire lopott pénzből adót sem fizetnek. Milliárdosaink többsége az állam emlőin csüng. Szívják tejünket, vérünket, nekünk marad a güri, az alulfizetettség, a kórházi fertőzés, a tudatlanság, keveseknek pedig a hatalom támogatása fejében némi viszonylagos jólét.
A szirének altatódalával szemben nemcsak a gazdag országok engedhetnek meg maguknak méltányos és igazságos szociális rendszert, hanem inkább attól lesz egy ország gazdag, hogy szociális cölöpökre helyezi az életét.
Az első cölöp az egészségügy. Ez közösségi befektetés. Jelszó a hozzáférési esélyegyenlőség. A gyógyítókat nagyon is meg akarjuk fizetni! Hajrá, egészségipar! Hajrá, szolgáltatók, egészségpénztárak, egészségügyi szövetkezetek! Figyelmünk középpontjában legyen a népegészségügy, közegészségügy, munkahelyi egészségügy, betegségmegelőzés, táplálkozási segítség!
Második cölöp az oktatás. Az emberi szellem és lélek paradicsoma. Hiányában a szolgaság a sorsunk. A minőségi és mindenkire kiterjedő oktatás megszervezése állami feladat, de végrehajtói legyenek sokan, méltányos feltételekkel. Az egyházak is lehetnek hasznos kiegészítők, de húzóerők nem!
Harmadik cölöp a gyermekjólét. Gyerekeinknek már ma járna egészséges étel, tiszta környezet és átfogó figyelem. Lerobbant, rosszul táplált gyermekek nem jutnak el az értéktermelő felnőttkorba. A különös segítségre szoruló gyermekek gondjaiban a közösségnek is vastagon osztoznia kell!
Negyedik cölöp a korrekt nyugdíjakból kiinduló idősgondozás. Nem forintokról beszélek, hanem megfelelő ételekről, csinos ruhákról és tiszta házakról, lakásokról, kultúráról. Annyi legyen a nyugdíj, amennyi ezeket kiadja! Az „európai minimálbérből” számítható „európai minimálnyugdíjról” beszélek. Ahogy azt az európai baloldal már tíz éve megfogalmazta, az adott országban a legkisebb bér se lehessen kevesebb, mint az ottani nettó átlagkereset 60 százaléka (az európai minimálbér)! Nálunk még a mai kizsákmányoltságunk közepette is százezer forint nettó minimálbér dukálna! Hát még ha fordítanánk a munka és tőke közötti jövedemmegosztáson!
A kapitalizmus neoliberális változata mára tönkreverte az egész világot. Maroknyi kőgazdag ül sok milliárd nyomorult nyakán. A Föld jövedelmének ijesztő hányada vándorol adózatlanul az offshore-adóparadicsomokba, ahonnan visszakanyarodva karvalytőkeként tarol a földrészeken, majd újra az offshore-szigeteken landol a zsákmányával. Aki ma milliárdos, szinte biztos, hogy offshore-lovag is. A magyar uralkodó osztály ugyancsak, szinte kivétel nélkül. Ezen csak úgy tudunk változtatni, ha mindenkit ott adóztatunk, ahol a jövedelme keletkezik. Sok jövedelmet nagyon, kis jövedelmet kicsit. Ez globális megoldásért kiált, de nemzeti keretek közt is gyakorolható.
Egyre kevésbé a munkánk értékén osztozunk pénzben, egyre inkább felüti fejét a modern cserekereskedelem: egyre több ingyenes szolgáltatást kapunk az életmódi adatainkért cserébe. Nem mindegy, ki és miként telepszik ránk.
Négy pillér, ezekre helyezve egy platform, azon egy digitális meghatározottságú építmény. Ez az általam követni kért politika alapszerkezete. Tervezett elnöki kabinetem hat tagjáról van szó. Egészségügyi, oktatási, gyermekjóléti, idősügyi, jövedelempolitikai és informatikai szóvivőkről. Ez a politikai vezérkar bázisa. Egy fél „árnyékkormány’”. A közösségi megoldások csapata.
Az irányítási modell másik végén a „szegfűs angyalok”, az aktivistasereg. Köztük és a vezérkar között társadalomszervezőink, települési pártvezetőink, megyei elnökeink teszik a dolgukat. Igen, decentralizáció, ami kiterjed a szövetségi politikánk megalapozására is. Az a szövetségesünk, aki helyben is az. Szakszervezeti egységek, lokálpatrióta szervezetek, helyben is létező demokratikus pártok.
Választmányunk és elnökségünk a fontos ügyekben való döntésekért lesz felelős. Előkészített döntésekért. A gondolatközösség egybegyúrásának terepe a negyedévente megszervezendő „Vándorszoci-találkozó” lesz, ahol a politikai menetrend egyes stációit vitatjuk meg nyilvánosan. Legyen június 10-én az első, az irányvételek vitája az MSZP négy elnökjelöltje között!
A többség, az elnyomottak, kifosztottak, kisemmizettek így is, úgy is a baloldalon vannak. Szervezettségben viszont ma még gyengék vagyunk. Sorainkban ott van a NER néhány kollaboránsa. Tőlük el fogunk köszönni. Távozásra szólítom fel mindazon prominenseinket, akik június 25-e után is adóelkerülési ügyekben maradnak érintettek.
A Köztársaság téri székházunkat visszaszerezzük. A mi mérnökeink közösségi munkában fogják megtervezni az újjáépítést, a mi kőműveseink, burkolóink, berendezőink, villanyszerelőink végzik majd ugyanígy a kivitelezést. Az MSZP „templomát” olyanná tesszük, amilyennek az országot akarjuk látni.
Néhány jogterület tekintetében picit sem ismerek tréfát: gyermekjogok, női jogok, idősjogok, emberi jogok, identitáshoz fűződő jogok. Kikérem magamnak, hogy egyeseket megsüvegelünk a szélsőségesek lecsillapításának szándékáért, másokat pedig meghurcolunk. Különleges védelmet ígérek az önkormányzati embereink számára, minthogy a hatalom eddig zömmel polgármestereinket lökte vád alá. Ők nagyon sérülékenyek, hiszen napi szinten döntenek emberközeli vagyonok sorsáról. Nem lehetnek kormányzati bűnözők céltáblái!
Lányaink, asszonyaink, anyáink különösen nagy mértékben vannak kiszolgáltatva a mindennapi erőszaknak, ráadásul zömmel családon belül. Tudjuk, legalább egyharmaduk szenvedett már el súlyos támadást női mivoltában, nem kevesen rendszeresen. A faragatlan beszólásoktól kezdve a munkahelyi diszkrimináción át a tényleges bántalmazásig. A nő-, anya-, gyermek- és családvédelem mindannyiunk kiemelt dolga.
Ez az írás a biztonságról szól. Megannyi részlet nélkül. A lényeg mégis itt van, mert a szemérmeskedés és tétovaság helyett egy látható, átlátható és büszkén vállalható MSZP-t akarok építeni. Papolhatunk szociális piacgazdaságról meg szociális Európáról, ha közben nem nyomjuk meg a „szociális Magyarország” gombot. Egy szocialista párt mi más akarhat mint szociális országot, hazát?
A szerző szocialista európai parlamenti képviselő
