„Örökké hálásak leszünk Gdansknak", „Béke és szabadság!", „A Szolidaritás és a PiS két nagyon különböző dolog" – olvasható a gdanski Európai Szolidaritás Központ egyik kiállítótermének falára tűzött piros és fehér cetliken, amelyeket a látogatók hagytak hátra.
A múlt és a jelen olvasztótégelye az intézmény, ahogy az annak otthont adó kikötőváros is. A Balti-tenger partján fekvő Gdansk dinamikusan fejlődik, a külföldi beruházóknak köszönhetően csak tavaly nagyjából háromezer új munkahely jött létre, rengeteg fiatalt vonzva a kikötővárosba. A modern irodaépületektől karnyújtásnyira fekszik az Óváros, s attól pár perces séta az egykori Lenin Hajógyár, a legendás Szolidaritás mozgalom szülőhelye.
Az utóbbi hetekben a legfőbb téma Gdanskban Lech Walesa, a Szolidaritás első elnöke. A bevásárlóközpontban kávézó kiskosztümös fiatal nők, a napi bevásárlást intéző nyugdíjasok, a pubokban iszogató fiatalok egyaránt a Nobel-békedíjas exállamfő ügynökmúltjáról beszélgetnek. Mindenkinek megvan a véleménye a dologról: nem számít, hogy csak pár éve költözött ide, vagy esetleg szemtanúja volt a Szolidaritás születésének, harcának és a rendszerváltásnak.
